Esetleg a Hamlet evokálása helyett idézhetném a rosszabb emlékű 3T rendszert is (tilt-tűr-támogat). Eljött ugyanis az idő, hogy meghozzuk első naaagy nevelési döntésünket: akarjuk-e, hogy a gyerekünk ujjszopós legyen.
Azt kell, hogy mondjam, hogy én tulajdonképpen büszke vagyok. A 4 hónaposunk pontosan tudja, mi nyugtatja meg, mikor erre a legtöbb felnőtt élete végéig nem jön rá. Ráadásul ez a valami nem is egy külső eszköz, hanem saját maga. Hát mi jobb annál, mint ha az ember lánya megtanul bízni a testében? (Azért felmerült bennem az a rossz szájízű gondolat is, hogy vajon milyen feszültség éri, ami miatt nyugtatnia kell magát, de ezt gyorsan elhessegettem magamtól.) Szóval, a helyzet az, hogy a legkevésbé sem érdekel, hogy "csúnya"-e, ha egy gyereknek állandóan a szájában van a keze. Ha neki az jó, legyen ott! (Azért itt nem tartunk) Akinek nem tetszik, ne nézze.
Egyébként is olvastam még terhesen egy csomó mindent az áldásos hatásáról: megnyugtatja magát vele, kitolható vele az étkezés stb, stb. Akkor meg minek is írok erről?
Az egyetlen, ami aggaszt, az a fogsor várható deformálódása. Így is eléggé pórul járt velünk fog tekintetében (is?), mindegy, melyikünk fogszerkezetét örökli, nem nyerhet. Az Imié csak simán nem túl jó, az enyém csálé ÉS gyenge. Kell neki erre még egy lapát? Persze ez még nem most kérdés, mert hol vagyunk még a fogsortól, de ha addigra kialakul az ujj-száj összenövés, akkor már nehezebb lesz tenni az ügyben. Azt hiszem.
Kérdeztem Imit, mit gondol, őt zavarja-e, ha Bogi szopni fogja az ujját, mire egy határozott: "Háát...nemtom" volt a válasz. Ki vagyok segítve...:)
Szóval elkezdtem figyelni, mikor is landol a szájában a keze. Megnyugodva tapasztaltam, hogy általában akkor, ha fáradt, szóval nem napi 24 órából 20-at töltene ujjszopival. Így aztán arra jutottam magammal, hogy elalváshoz hagyom neki (így megtanul egyedül elaludni vagy mifene), napközben meg igyekszem lekötni mással. Mármint a figyelmét, nem a kezét! Ezt szépen meg is beszéltem vele: napközben nem esszük a kezünket, mert az másra kell.
Szóval a "tűr" kategóriába esett a dolog, így a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. Vagy nem. Majd meglátjuk:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése