Igazán büszkék vagyunk arra (is), hogy egy alapvetően derűs, barátságos, kiegyensúlyozott kis lény él velünk. Ha jön valaki hozzánk, legfeljebb akkor reklamál, ha már nagyon fáradt és/vagy éhes. Még Nagyit is örömmel fogadja, pedig pontosan tudja, hogy ha Nagyi jön, Anya megy.
Néhány hete nagyobb lélegzetvételű társaság gyűlt össze nálunk (5+1 fő), de Bogi éppen akkor egyáltalán nem lelkesedett az ötletért. Nyűglődött, csak ölben volt el, nem kokettált úgy, ahogy szokott. Dolgozó népről lévén szó, és mivel egy hétvégét se bírtunk lefixálni, péntek estére esett a nagy eset, szóval meg is magyaráztuk szépen a fáradtsággal. De elaludni sehogysem akart, hiába vonultunk el... Akkor oldódott meg a viselkedés nagy talánya, amikor -- és íme a +1 fő feloldása -- elment az egyik vendég a 4 hónapos kislányával. A konkurencia távozása után ugyanis visszakerült a jól ismert vigyor az arcra, vidáman magyarázott még egy óráig, s csak utána dőlt ki....
Imi pedig a naugye nézésével jelezte, hogy ő mondta, hogy hamar kell kistesó, hogy ne szokja meg, hogy csak ő van.
