Sebeszél megtalálta a bejáratot a szavak birodalmába. Már nem csak a kulcslyukon kukucskál: szélesre tárta a kaput. Néhányszor megbotlott a küszöbben, egy pár horzsolást is szerzett. Aztán mire végre átjutott rajta, a gondolatai olyan sebesen robogtak el mellette, hogy a menetszelük fel-felborította őt is, minket is.
Mostanra megvetette a lábát, és nekiindult felfedezni ezt az új világot. Van mit ledolgozni, úgyhogy néhány termet kihagyott: rá se nézett az ELSŐ SZÓTAGOK ajtajára, elrobogott az ELSŐ SZÓTAGOK MEGKETTŐZÉSE mellett is. A MONDATSZAVAK ajtaján benyitott éppen, de aztán meggondolta magát, és továbbindult. Nagy lendülettel, kopogtatás nélkül lépett be az EGYSZERŰ MONDATOK feliratú bejáraton.
A kihagyott szobák ajtaján belülről dörömbölő tapasztalatok hiányoznak néha, és ebben a tágas szobában sem volt még idő rendesen körbenézi, ezért olykor kissé sután röpülnek a szép új mondatok. Meg hát a közönség is hagy kívánni valót maga után, mert az Áááá-nyáá! Gyeje, kéz meg mos! kiabálást követő Nem te bemegy! jelentését még csak-csak megfejti a szövegkörnyezetből ("Te ne gyere be, egyedül mosom meg a kezem!"), de a semmiből felbukkanó Te nem lát háp-háp?! csak a szobából kiszűrődő Bocsánat, nem látta a kacsámat? Errefelé röpködött, arrafelé köpködött! dalolászás folytán nyer értelmet. Arról pedig jobb szót sem ejteni, amikor a többszöri ismételgetés is hiába, egyszerűen fogalma sincs a tisztelt publikumnak, mit akar a költő. Vagy, amikor lusta kivárni, amíg a gondolat megteszi hosszú, kacskaringós útját szóvá alakulásáig, és folyton közbe-közbekotyogva, lelkesítve vagy túlbeszélve ellopja a megnyilatkozás örömét.... A lendület így is töretlen, sebes izgalommal húzgálja ki az újabb és újabb izgalmakat rejtő fiókokat, és egyre közelebb kerül, hogy már ő is beszélhessen, jól, magyarul.
Ja, és képzeljétek, ez az egyszerű mondatok szobája össze van nyitva a MIÉRT? teremmel! :)
