Gyerekszáj

- Kértek habot a fürdővízbe?
- Igen!
- Igeeen!
- Eteeeeeeee!

*

- Gyere kiskutyám, hoztam neked ennivalót! - kiabál be Bogi a gyerekszobába.
- Alszom.
- Zimankósan dideregve szundikálsz a bokorban? - helyesbít a gazda.
- ...Igen... - érkezik a válasz ki gondolkozás után.

*

A nagyszülőkkel voltak a gyerekek. Nagypapa a vaníliás kiflit meózta, amire persze Ákos azonnal felfigyelt, ment is kuncsorogni. Nagypapa megkérdezte Nagymamától, hogy szabad-e adni neki, mire Ákos legnagyobb fájdalmára Nagymama úgy ítélte, hogy nem szabad.

- Semmi baj, Nagymama, anya már elkezdte a dió bevezetését Ákosnál. - sietett Bogi a fiúk segítségére.

*

- Most én vagyok Mária, Sárika meg a kis Jézus.

- Jó, én meg József leszek. - lép be a játékba Simi. - Gyere Mária, ülj be az autóba, elmegyünk a boltba venni cumisüveget meg teát.

- Neeeeeeeeem! Máriának és Józsefnek nem volt autója! Akkor még nem volt! Jézuska a Mennyországban született... aaa templomban! aaa...jászolban!

*

És hogy a lényeg ki ne maradjon, Ákos top 5:

- hoppá (tényleg van közük egymáshoz a gyerekeknek...)

- ava (!!!)

- apa

-pápá

- agyá (leginkább így: agyá-agyá-agyá-agyá-AGYÁÁ-agyá-AGGYÁÁ!!!) ('adjál')

Álomország tengerpartján

- Amikor elmentél a gödöllői kávézóba dolgozni... - Nem gödöllői, hanem veresegyházi - kotyog közbe Bogi, de Simi egy pillanatra sem akad meg -... akkor, akkor megnéztük a Betlehemi királyokat, és abban a kisfiú teljesen barna volt, igaziból barna, nem csak befestette magát... - De anyaaaaaa, a kávézó nem Gödöllőn van, hanem Veresegyházon.  - Én próbálom gyorsan megnyugtatni Bogit, hogy igaza van, de most nem az a lényeg, hogy hol van a kávézó, Imike viszont csak egy Naaaaaa felkiáltással rosszalja, hogy már megint megzavarták, és már darálja is tovább. -...és akkor apa megengedte hogy megnézzük még egyszer. Ez Gödöllőn volt tudod anya, és... - bőszen bólogatok meg nahátolok, és csak lassan kezd felsejleni bennem, hogy amikor én tényleg Veresegyházon tényleg a kávézóban voltam, akkor ők valóban Gödöllőn szórakoztak, de az apjuk egyáltalán nem volt velük. -... és akkor a kisfiú befestette magát pirosra, aztán mindenkit befestett, úgy hívták, hogy Boldizsár. Aztán Boldizsár megnézett egy filmet a tűzoltókról. Anya, nézzük meg azt a filmet! Megnézheteeem? - Na, ez nem lesz nehéz menet, gondolom és, és felhívom rá a figyelmét, hogy sajnos én nem tudom, milyen filmet nézett Boldizsár a tűzoltókról, ezért nem is tudom bekapcsolni. De persze nem jön zavarba, elégedett mosoly terül szét az arcán: - Én vagyok Boldizsár, majd én megmutatom!

Ilyen fantáziavilágban élünk most. Mert én éppen úgy látom magam előtt a felújított házunkat a hatalmas nappalival, otthonos hálószobával, konyhaszigettel, könyvespolcokkal, játszótérrel és fűszerkerttel az udvaron, ahogy az én kisfiam látja az állatkertből megszökött oroszlánt, aki szerencsére nem bántotta őt, csak megette a pogácsáját (még jó, hogy volt nála zsemle meg palacsinta is, különben a tigris és a víziló éhen maradtak volna). Színesen, kereken, készen, minden részletében ismerjük ezeket az állandóan változó képeket.

Aztán persze jönnek a gyakorlatiasak, akik azonnal pontosítják a helyet, időt, szereplőket és anyagi kereteket... De szerencsére néha azért ők is benne vannak a játékban.