A világ legszebb mondata

Ava, sze.

(Igaz, csak a második vagyok a szeretetlistán, először Siminek mondta, de ezt a békát, azt hiszem, lenyelem.)

Fittness-wellness

Nem is gondoltuk annak idején, hogy milyen sokoldalú beruházás volt a lakásvásárlás: otthon, konditerem, termálfürdő és szauna is egyben! :)

Álmodj nagyot!

Simi az első nagyszabású tornamutatványát egészen titokban tervezte véghez vinni. Még szerencse, hogy időnként elkap minket a hiányérzet este, és lopunk egy-egy puszit a Szuszogóktól. Tegnap este Imi izgatottan szaladt ki a szobájukból, hevesen integetett, hogy menjek már. Imike ugyanis épp gyakorlatozott álmában. Amikor beértem, az oldalán kukacozott, látszott, hogy még nincs vége a mutatványnak. A heves lendületvételeket apró nyögések kísérték, aztán egyszercsak a hasára gurult. Akkor már csak a kezét kellett kiszabadítania maga alól, ami után újra békésen elterülve aludt tovább. 

Jó, hogy nem maradtunk le. :)

Szeparációs szorongás

Anya (Mama) mondogatja egy ideje, hogy lassan kölcsönadhatnánk Bogit egy-egy éjszakára nekik. Sorolta szépen az előnyöket, hogy ahány éves, annyi éjszaka, meg jobb most szépen lassan elkezdeni, hogy hozzászokjon, mint akkor küldeni, mikor muszáj, meg legalább tudnánk csinálni néha programot magunknak. Meg persze, hogy nekik is jusson egy kicsi Bogiból, de ezt nem mondta... :)

Nehezen szántuk rá magunkat, győzködtem Imit néhány hónapig, mire hajlandó volt kihagyni a közös esti rituálét... Aztán most szombaton mégis beadta a derekát, úgy érezte, a hosszú hétvégén juttathat egy kicsit másnak is a sok örömből. Szombaton meg is kérdeztük Bogitól, hogy van-e kedve Gödöllőn aludni. Lelkesen bólogatott, hogy Maaaaaaaaaama, az sem vette el e kedvét, hogy hozzátettük, hogy de apa meg anya nem lesz ott. Nem baj? Nem. Hát, úgy csomagoltunk, hogy akár kint is maradhasson, aztán nekiindultunk meglepetésutunknak. Néhány együtt eltöltött óra után megkérdeztük, hogy na, maradsz? Bólogatás. Oké, akkor indulunk.

Nos, kicsit lassabban szedelőzködtünk össze, mint máskor... Kicsit tovább tartott kivinni a cuccokat, bekötni a gyerekülést, beindítani az autót. Bogi eleinte lelkesen, majd kicsit unatkozva integetett. További időhúzási lehetőség hiányában elindultunk. Aztán a szomszéd utcában Imike elkezdett torkaszakadtából üvölteni, úgyhogy megálltunk. Már rég megnyugodott, sőt, elaludt, Imi még mindig nem indult. Hátha utánunk szólnak, hogy nem bírja! Nem szóltak, hazaindultunk.

Én Pest határából akartam visszafordulni érte, akkor Imi volt erős. Itthon Imi két percenként nézte meg az órát. Fél 10, már biztos alszik, nem hívod fel anyukádat? 10 óra, miért nem hívnak?? Megjött az sms, minden rendben, nagyot játszott, fürdött, gond nélkül aludt el. Nem keresett minket, úgy viselkedett, mint aki tudja, mi történik.

Büszkén és csalódottan feküdtünk le. Ügyes nagy lányunk van, aki megérti, amit megbeszélünk. Nem is keresett minket, pedig azért egy kicsit reménykedtünk benne...

Szó-tár

Egyre nehezebben értjük a Boginyelvet. A szókincs rohamos fejlődésével nem nagyon tud lépést tartani a fonológiai tudatosság fejlődése, a memóriája viszont igen, így a sok szituációtól függetlenített hasonlóan hangzó szónak nem mindig találjuk el a jelentését... :) A minap lefekvéskor még nem volt kellőképp álmos, beszélgetéssel gondolta elütni az időt. Magyarázott is hevesen, én pedig próbáltam követni, hogy miről beszél, kevés sikerrel. Azért találgattam. Mikor visszakérdeztem, értelmezni próbálván a hallottakat, megvetően nézett rám. Nem nyertem. Aztán egyszer csak kivirult, rájött, hogy végül is az is jó történet, amit én vetettem fel, és boldogan magyarázott tovább...

Most, 19 hónaposan ezeket a szavakat (is) használja:

aba - ablak

aaaama - alma

ava - anya

áty - ágy

ba - busz/banán/bárány

bá - bácsi

baarba - barna

bűű - boci/kaka/pisi (illetőleg kakálni/pisilni kell)

caaaca -  katica

caaa-ca - kocka

cuuuca - kukac

dodó - dolgozik

dzsuuda - csúzda

Eme - Imi

Emi - inni

epe - eper/eperkés cipő

ety - egy

fe - fekete/fehér

Gaaa - Gabó

gye - gyere

hajsa - harisznya
haasza - haza

hazsa - hangya

házs - ház

hezse - hegyező

hopta - holnap

hómó - homlok

homo -  homok

hozs - hozzad/hozom

hopf - nyúl

jee - jee/Ki akarok szállni az etetőszékből!

ka - kanál

kako - kakaó/kukás autó/kaka (vicces, hogy a kuka viszont kuka)

ke - kell/kék

kokoko - tyúk

lá - lány

lela - lila/virág/Lina (t.i. Fefe kutyája)

lele - legó

Maaaaaaaaaaaaaaama - Marcsi

naaa - nadrág

nééééni - néni

nyo - gyurma/nyom

o-fa - olvas(s)

pa - papucs/hinta (palinta)

peepa - piros

sáása - sárga

sososo - sodor-sodor-sodor

ző - zöld

zsóózsa - rózsa/rózsaszín

sza - szandál

szaasza - szarka

te - én (mármint Bogi)

tete - tente

téta - tészta

uca - utca

ucsó - utolsó

veeva - villa

Jelenleg a kedvenc, jól érthető szavai a: nem, ott, oda :)

Na, meg persze a sok egyértelmű: apa, papa, mama, Zsuzzzsa, Fefe, baba, hamma, vau, nyau, kár, váá, hápháp, gágágá, fej, haj stb, stb, stb...

Született anya

Szerintem minden nő született anya. Mindegyikünk. Mert vannak az ösztönök és hormonok, eleve belénk kódolva, amik mutatják az utat.

Szerintem egy nő sem született anya. Egyikünk sem. Mert vannak ugyan az ösztönök és hormonok, amik mutatják az utat, de azon az úton meg kell tanulni járni. Igen, szerintem az anyaságot tanulni kell.

Én 7 évesen kezdem tanulni, amikor Marcsi megszületett. Őt pelenkáztam először, neki csináltam kakaót, olvastam mesét, miatta bosszankodtam először, amiért sehogysem akar aludni, pedig nekem dolgom lenne. Hagytam, hogy az ágyamban aludjon, mikor félt. Kértem, hogy az ágyamban aludjon, mikor én féltem. Tanultam vele, összeszidtam, megdicsértem. Egyszer még a szülői értekezletére is elmentem.

Aztán sorban születtek az unokatestvérek. Velük is tanultam kicsit az anyaságot. Velük sírtam először tehetetlenségemben, mert nem tudtam, mi a baj. Velük volt az első szombat reggel ágyba hozott kiscipő, mert ideje sétálni. Az első dühcsillapító beszélgetés. Az első bőrigázás utáni meleg fürdő és habos kakaó, nehogy megfázzanak. Az áramkimaradáskor gyertyakereső kincsvadászat a sötétben, hogy ne féljenek. Hogy ne féljek. Az első rémisztő játszóterezés. Az ágy helyett ölben altatás. És még oly sok apró fontosság kipróbálása. Védett élesben.

Velük tanultam, a szüleimről, a szüleikről puskáztam. Így már ismertem néhány betűt mire ebbe az új iskolába kerültem. Hálás vagyok az előnyért.