Este, már sötétedés után tartottunk hazafelé. Hangsúly a sötéten, ilyenkor látszik ugyanis az a sok (több-kevesebb ízléssel) felaggatott karácsonyi égősor a környékbeli fákon és házakon. A gyerekek imádják, és persze a leggiccsesebb a kedvencük, ott meg is kell állni minden alkalommal. Szóval már a szomszéd utcában jártunk, és már kezdtek menetrendszerűen zúgolódni a hátsó ülésen lakók, hogy mikor érünk már haza, amikor egyszer csak megszólalt Imike:
- Mindjárt odaérünk a banya házához.
- A banya házához? - kérdeztem vissza meglepetten. Azt már tudtam, hogy az egyik ház rozsdás kapuja igazából kemence, de a banyáról eddig még nem hallottam. - Hol lakik a banya?
- Hát, abban a házban ott, látod, anya? - mutatott a legnagyobb sátortetős házra. Szerencsére épp nem én vezettem, szóval láttam.
- És a jó vagy a gonosz banya lakik ott?
- Háááát... - hezitált kicsit, hogy kit is költöztessen ilyen veszélyesen közel - a gonosz. - bökte ki végül. De Bogi nem hagyta annyiban:
- De anya, banyák nincsenek is!
- Nincsenek?
- Nem, itt a földön, a valóságban nincsenek!
- Hát, hol vannak? - érdeklődtem.
- A mesékben! - vágta rá Bogi. Simi próbált ellenkezni, de mivel hallotta, hogy újra megszólalok, elhallgatott.
- És sárkányok vannak?
- Nem, azok sincsenek.
- És gonosz törpék?
- Azok sem. - makacskodott Bogi.
- És gonosz mostohák?
- Nem, azok sincsenek. - állította.
- Értem. - mondtam, de közben sebesen dolgozott az agyam, hogy kell-e ilyenkor kiselőadást tartani a csodákról meg izgalmakról meg mesékről, de hamar rájöttem, hogy a kiselőadás második mondatából már egy betűt sem hallana...de valamit azért vajon kell csinálnom? Nem lehet, hogy máris kiöltük belőle a meséket! Aztán gondoltam, teszek egy utolsó próbát:
- És tündérek vannak igazából?
- Azok vannak! - halkította le a hangját Bogi.
*
- Anyaa, mikor lesz már nyár? - kérdezte Simi váratlanul ebédnél. Elég döbbent fejet vághattam...
- Nyár?? - kérdeztem vissza, de végül is megértem a kérdést, én is utálok fázni.
- Igen! Mikor ehetek fagyit?
Áhá, hát innen fúj a szél!
- A nyár még nagyon messze van. - mondtam, és próbáltam keresni valamit, amiből ő is érti, milyen nagyon messze. - Most tél van, és nagyon hideg. Nem sokára jön a karácsony, aztán a szilveszter. Utána jön az Anna szülinapja, aztán Bogi újra fog oviba menni - itt bíztatólag Bogira néztem, hátha sikerül felébresztenem benne a vágyat az ovi után, azzal aztán két légy egy csapásra! -, utána lesz majd még a Marcsi szülinapja, a Zsuzsié, aztán a tied. Azután jön a farsang, és vége lesz a télnek, kezdődik a tavasz. Tavasszal nyílik a sok virág, jön a húsvét. Tavasszal van a gödöllői nagypapa szülinapja, aztán az enyém, utána a debreceni nagypapáé. - figyelmesen hallgattak, úgyhogy folytattam a sort. - Lesz majd anyák napja, aztán gyereknap. Akkor már, reméljük, sokat fog sütni a nap, és hamar megérkezik a nyár. Na akkor lehet majd fagyizni.
Egy pillanatig csendben dolgozták fel a sok információt, aztán Bogi fordult Imikéhez:
- Addig még nagyon sok nap fog eltelni. - foglalta össze a hallottakat.
- Meg nagyon sok hét és hónap. - folytattam a sort én.
- Meg nagyon sok torta! - emelte ki a lényeget Simi.
*
Ha Ákossal szeretnék beszélgetni, azt mondom neki, hogy szeretem.
Akkor ő cuppant egyet.
Én újra mondom, hogy szeretem.
Ő újra cuppant.
...
De ez csak a mi kettőnk, titkos párbeszéde. Közönséggel nem működik. :)
