Anya: Csináljatok rendet, amíg én elpakolok a konyhában, aztán fogmosás, mese, alvás.
Bogi (két oktávval az alaphang felett, fele hangerővel): De én nem szeretek pakolni.
Fél perc múlva
Anya az erősödő (még csak) panaszkodást ignorálva megindul a tányérokkal a konyha felé.
Bogi: De aanyaa, én nem szeretek pakolniii.
Simi a bejósolható vihartól kicsit távolabb húzódva játszik.
Két perc múlva
Anya (a folyamatos hüppögést nem bírva tovább szigorúra kapcsol): Nem kell szeretni, csak meg kell csinálni és kész! Jobb lesz, ha elkezded, mert a mese idejét húzod, ha sokáig folytatjuk ezt, nem lesz idő mesélni! Azonnal tessék elkezdeni pakolni! Simi, te is pakolj!
Bogi (duplázva hiszti intenzitását): De én nem szeretek pakolni, pakolj el te!
Anya: Bogi, ülj fel gyorsan a kanapéra! Ha sikerült megnyugodni, leszállhatsz. Mesét ma már nem választhatsz.
Simi tétován megindul néhány legóval a dobozhoz, majd miután beledobálja őket, leül mellé játszani.
Öt perc múlva
Bogi a kanapén szöszöli a lábát hellyel-közzel megnyugodva.
Simi újabb legót pakolt KI a dobozból.
Anya (a kiborulás határán nyugalmat erőltet magára): Gyerekek, ha nem pakoljátok el a játékot, az azt mutatja nekem, hogy már nincs rá szükségetek. Most hozok egy kukás zacskót, ha nincs rend, mire kész vagyok a konyhában, belehajítom az összes játékot!
Bogi és Simi egyszerre: Neee, anyaa, ne dobd ki!!!!!!
Tíz perc múlva
Bogi fekszik a földön a haját simogatva.
Simi játszik.
Anya elkezdi a játékokat a kukás zacskóba pakolni, mire a két gyerek éktelen ordításba kezd: De anya, nem dobod ki? Anya neeeeeeeeee! Elpakoljuk!!!!!!!!!
Anya: Fél percetek van!
Gyerekek: De anya, segíííííííííííííts! Nagyon sok van!
Sírva összeszedik a játékokat. A mese elmarad.
Végül is következetes voltam, nem? Háát...
*
Rendrakás 2.
Anya: Na, gyertek, pakoljuk össze a játékokat!
Anya elkezdi összepakolni a játékokat, Simi és Bogi játszik.
Két perc múlva
Anya: Hé, gyertek ti is pakolni, nem pakolom el egyedül. Ha nem csináljátok, nem segítek!
Bogi: De anya, én nem szeretek pakolni!
Anya: Pakolni muszáj, gyorsan megcsináljuk, aztán mehetünk mesélni. Gyere, mutasd, milyen ügyes vagy!
Bogi: És a fogmosás??
Anya: Persze, fogmosás is lesz, utána mese.
Öt perc múlva
Anya folyamatosan pakol, Bogi alkudozik, Simi eltűnt a színről... Anyában kezd felmenni a pumpa...
Anya: Gyerekek, ha nem kezdtek el pakolni, itt hagyom az egészet! Ez a ti dolgotok, nem fogom megcsinálni helyettetek!
A gyerekek megindulnak egy-egy játékkal a polc felé, anya visszaül.
- Na jó, akkor háromra mindenki dobjon egy legót a dobozba! Eeeeeeeeeeegy-kettőőőő-hááárom - nagy puffanás, egy adag legó a dobozban.
Sok számolás után kis segítséggel összeszedem a játékokat...
Végül is türelmes voltam, nem? Fogjuk rá...
*
Rendrakás 3.
Anya: Én most elpakolom az ebéd maradékát, jó? Addig Bogi szedje össze a rózsaszín legókat, Simi meg a sárgákat. Ha kész vagyok, jövök segíteni.
Bogi: Jó, és ha a rózsaszínnel kész vagyok, melyik jöjjön?
Anya: Azt majd megbeszéljük, most először elég csak a rózsaszín.
Anya megy a konyhába, Simi, Bogi pakol.
Fél perc múlva
Bogi: Simiiiiiiiii, az nem is sárga! Neked a sárgát kell!!
Anya: Nem baj, szedheti a pirosat is, ha azt is szeretné.
Bogi: Anya, összeszedhetem a lilát is?
Két perc múlva
Bogi: Imike, te most a zöldet szeded, én meg a kéket, jó?
Simi: Jó!
Öt perc múlva
Anya a mosogatógépet pakolja be.
Bogi a narancssárga legókat szedi.
Simi az autókat pakolja.
Tíz perc múlva
Anya fölsepregeti az asztal alá hullott ebédfoszlányokat.
Simi: Mondtam, hogy kész leszünk a legóval! Mondtam én!
Anya: Nagyon ügyesek vagytok!
Bogi: Anya, kész vagyunk a legóval, most már jössz segíteni?
Anya: Mindjárt, csak befejezem a sepregetést. Addig Imi, te pakold el a gyurmát, Bogi, te meg tedd helyre a könyveket.
Tizenöt perc múlva
A gyerekek a játékok 90%-át elpakolták, a maradékot még együtt megcsináljuk.
Végül is mindig lehetne így, nem? Hát persze...
