A hajnali etetés (amire újabban visszaszoktunk) egészen vicces párbeszédeket tud produkálni. No, nem Bogi és köztem, ő rendszerint amint megérzi a szájában az első csepp tejet, szunnyad is vissza, és édesdeden alva termeli be korai reggelijét. A jeleneteket Imivel szoktuk előadni.
Csapó 1. Hajnal 4 körül, hálószoba
Miután Bogit letettem, visszabújtam az ágyba, amire Imi megébredt, megsimogatta a kezem, és már fordult is el, hogy alszik tovább. Hogy honnan jött a gondolat, ne kérdezzétek, mindenesetre eszembe jutott, hogy délután megkértem, hogy hazafelé hozzon már kenyeret, de mikor hazaért nem láttam, hogy hozott volna. Akkor el is felejtettem rákérdezni, na, gondoltam, itt az alkalom. Úgyhogy felettem a keresztkérdést: Te, a végén hoztál kenyeret? - Aha, itt van a táskámban. Kérsz? - kérdezett vissza viccesen. - Aha.- válaszoltam, gondoltam, én is vicces leszek... Olybá tűnik, hajnalban nem illik vicceskedésre vicceskedéssel válaszolni, mert erre Iminek kipattant a szeme és teljesen megrökönyödve nézett rám. Már nyúlt is a táskája felé, de azért csak megtudakolta, hogy: Most komolyan?!
Hát, nem...
Csapó 2. Pár nappal később, ugyanott
Tegnap miután Bogi evett, rájöttem, hogy én is szomjas vagyok, de elfogyott a víz az ágyam mellől. Szépen kibandukoltam a konyhába egy üveg ásványvízért, majd az ágyban ádáz harcot indítottam ellene. Nem adta magát, ez feltűnt Iminek is, félálomban nyújtotta a kezét, hogy adjam, majd ő. Gondolta, elég macho ahhoz, hogy csak amúgy félvállról véve a dolgot, háton fekve legyőzze ellenfelem. Nem sikerült. Felült, hogy majd úgy. Nem nyert. Tekerte pólóval, takaróval, épp a fogát készült beletörni, hiába mondtam neki, hogy ennyire nem fontos, hagyja, aludjunk. Persze nem hallgatott rám, a kihívás az kihívás hajnal négykor is. Én már épp visszaaludni készültem, rég beletörődtem, hogy majd iszok reggel (annyira nem volt fontos, hogy még egyszer kizarándokoljak és megtöltsem poharam a csapnál...), mikor Imi kipattant az ágyból ("Hova mész? Mondtam, hogy haagyd!!"). Kb. 2 perc múlva tért vissza, nyújtotta a kupakját vesztett üveget, és elégedetten közölte: Harapófogó.
Engem még rázott a röhögés, mikor ő visszaaludt...
jelentem, nekünk is sikerült ugyanabból a vízből vásárolni. Én már készültem megírni a panaszlevelet a palackozónak, Peti meg közben kinyitotta. Mi nem találtunk itthon harapófogót, de kenőkéssel sikerült neki :-)))
VálaszTörlés