Azt hiszem -- úgy sacperkábé --, október 25-én reggel 6:30 körül változtam át félőlénnyé. Nem amolyan az állandó rettegéssel mindenkit őrületbe kergető típusúvá... Épp csak mindig duruzsol egy halk kis hangocska valahol a fejemben, folyton ismételgeti a kis kérdéseit, hogy "Nem túl kevés...?/Nem túl sok...?/Nem túl keveset...?/Nem túl sokat...?"... Az inger, csend, súlygyarapodás, eszik, alszik, ül a játszószékben, fekszik, van ölben, van egyedül stb, stb, stb... Ezek aztán napszaktól, aktuális hangulattól (és persze szófajtól) függően szabadon behelyettesíthetőek a kérdésekbe...
Kár, hogy nincs valami leírás, ami megmondja egészen pontosan, hogy mikor mit, hányszor, mennyi ideig kell csinálni. Azt aztán persze mindent tudó arroganciával szidnám fennhangon, hiszen nekem aztán ne mondják már meg, hogy az én gyerekemnek pontosan napi 3,5 óra éneklésre van szüksége! És mi van, ha én inkább verset mondok?!
Esténkén pedig csak titokban ellenőrizném, hogy nagyon eltértünk-e az ajánlottól... :)
Az a szerencse, hogy ez már nem tart sokáig! Csak életem végéig...
:-))) tudod, ebben a korban még az a jó, hogy Bogi nem képes az "üzleti" titkok kiadására, és nem derül fény az ún. társadalmi normaként kikiáltott mércétől való eltérésekre... nem, most még aggódnod nem kell, majd ha óvodás lesz, és fennhangon osztja majd meg szülei nevelési eljárásait, adott esetben egy gyermeki agy természetes torzításával együtt :-O
VálaszTörlésÉn nem attól félek, hogy leéget, hanem attól, hogy valami nincs rendben :P
Törlésmindig minden rendben van, és úgy van jól, ahogy van! :-D
Törlés