Senki ne ijedjen meg, nem készülünk olyasfajta zseniképzésbe fogni, ami csak azt eredményezi, hogy a gyerek (és szülei) állandóan fut valami elérhetetlen teljesítmény után, amire persze sose lesz képes, így mindig kevesebbnek érzi magát, mint amennyi valójában. Ez a bejegyzés most nem Bogiról szól, ő csak az apropó, amolyan mellékszereplő.
Jó néhány napja a szokásos délutáni sétánkra indultunk, túl voltunk minden rémséges hajcihőn, amit az öltözködés jelent (tudom, tudom, vissza fogom még sírni a kort, mikor a lányom nem szeretett öltözködni...), már eljutottunk egészen a postaládákig, ahol is találkoztunk a Gondnok bácsival. Tudva levő, hogy a Gondnok bácsi valamiért rendkívül megkedvelt minket (és a megkedvelés-üveg pálinka ok-okozati sorrendje nem az, amit a rosszmájúak kapásból feltételeznének!). Most is leálltunk egy kicsit beszélgetni, s miközben tartotta nekünk az ajtót, elmagyarázta, hogy miért is nyílik ez iiilyen szélesre. Megtekintettük, hogy azon az izén, ami befolyásolja, mennyire nyitható az ajtó (próbáltam megtalálni a nevét a neten...), szóval. hogy azon van egy plusz lyuk. Merthogy, képzeljem el(!), ez a vacak csak 45 fokban engedné kinyílni az ajtót, de bizony, ő, mikor látta, hogy terhes vagyok, szólt a munkásoknak, hogy oldják meg, hogy nyíljon 90 fokban. (Megérdemelte azt a pálinkát!) Szépen megköszöntem, hogy ilyen kedves volt, s a tudtunk nélkül ennyit segített, hiszen azon a kis ajtórésen, amit a 45 fok eredményez, biztosan nem tudtam volna átküzdeni a babakocsit. (Azt csak remélni tudom, hogy a babakocsis korszakra előre gondolva intézkedett, s nem terhesen voltam akkora, hogy úgy ítélte, nem férnék ki az ajtón...)
Na, de a lényeg! Nem ért véget a beszélgetés a szépen megköszönésnél, fenn hangon folytatta, hogy micsoda agyatlan népség dolgozott itt, hát igazán eszükbe juthatott volna maguktól is. Most aztán hívhatja vissza őket, mert a másik három lépcsőházban még mindig csak kicsi lyukon lehet közlekedni. S akkor a kulcsmondat (izgalom a tetőfokán!): "De hát, nem mindenki szeret gondolkodni... Nem mindenki olyan zseni, mint a maga férje!" Kis gondolkodás után azért hozzátette, hogy "meg mint maga...", nehogy véletlen megsértődjek...:)
S hogy ebből mi az én érdemem? Hát, kérem, választani tudni kell!
No tehát a következőket tudnám leszűrni:
VálaszTörlés1) Gondnok bácsi diplomata is egyben. :-)
2) Neked tehát minimum 1 dologban sikerült választanod (persze hiányzik az info, hogy mennyi közül :-)).
3) Senior Zseninek nem pont az egyik siker-projektjével szemléltetted az amúgy igen szórakoztatóra írt bejegyzést. :-)
4) Úgy látom, a válság az ajtókra is hatással van, vagy csak az illesztőire?! :-)