Bogi úgy érezte, meg kell cáfolnia a "hiányzik belőle a szeretek-a-középpontban-lenni gén". Erre utal legalábbis, hogy legújabb produkcióját szigorúan Zsuzsi jelenlétében mutatta be.
Tegnap délután hason fekve nagy ujjszopás közepette (a legújabb hobbi...) szokásos módon tolta-nyomta-lóbálta a fenekét, mi pedig lelkes közönségként minden látványos mozdulatnak hangosan örvendeztünk (Néézd már, milyen magasra felnyomta a fenekét! Azta, mekkorát lódított a lábán!). Aztán, egyszer csak egy erélyesre sikerült mozdulattal, puff, kifordult a feneke, s oldalfekvésben találta magát a kisasszony. Ezen aztán maga is egészen meglepődött, teljesen tanácstalanul forgatta a fejét, kérdő szemekkel nézett ránk, hogy most meg mi történt, tán meglöktük vagy mi van. El is telt vagy fél perc -- közben mentek a fogadások a háttérben, hogy melyik irányba folytatja a mozdulatot; örömmel jelentem, én nyertem! --, majd nagy igyekezettel átküzdötte magát a hátára. Ehhez ugye a lábával kellett köröznie.
Persze, tudom én, hogy ebben még több volt a szerencse, mit az ész-izom összehangolt együttműködése, de azért büszke vagyok kicsit:) Ma pedig, hogy kétségünk ne legyen afelől, hogy ő bizony mozogni akar, többször fordult hátról hasra. Igaz, a kezét néha még maga alatt felejtette... (Mi tagadás, ez a nagy mozgolódás megnehezíti az öltözködést, mikor türelmét veszti!)
jaj, az az arc, amikor átfordult! na az nagyon mókás volt! :-D :-D
VálaszTörlés