Nem gondoltam, hogy egy gyermek születésével ennyi céltalanul kerinbókázó dolog kerül a helyére, kap értelmet. Ilyen például a születésnap. Sosem gondolkoztam rajta, miért ünneplünk szülinapot, egyszerűen megszoktam, hogy szokás és kész. Kapok ajándékot, az ajándékot meg szeretem, mástól sem sajnálom, mikor épp rá kerül a sor. Szóval, azt gondoltam - ha egyátalán gondoltam valamit -, hogy azért ünnepeljük, mert szokás.
Bogi születésével valahogy ez is elnyerte az értelmét. Most már tudom, illetve, nem is tudom: érzem, hogy mi az, hogy születés nap. Hogy lehet valakit ünnepelni csak azért, mert van. Nem is csak lehet, de kell! Mert annál nagyobb dolgot nem tud tenni, minthogy VAN.
Nagyon nagyon boldog volt ez a mai nap. Imi szabadnapot vett ki, hogy együtt tölthessük az egész napot. Nem csináltunk semmi különöset. Mindent csináltunk, amit érdemes: együtt voltunk, sétáltunk, főztünk, játszottunk, nevettünk, pihentünk. Délután jöttek anyáék, együtt volt a család, amiben felnőttem és a család, amit alapítottunk. Olyan nagyon jó volt!
Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése