Letye-petye-lepetye

Minden kétséget kizáróan tavasz van. Rebesgetnek ugyan holmi hétvégi havasáról, de ma még megfellebezhetetlenül tavasz van. Érezhető volt már hetekkel ezelőtt, hogy eljön ez a nap. Nem mintha frontérzékenyek lennénk, a napsugarak sem borították még fénybe a nappalinkat, sőt akkor még egy árva hóvirággal sem találkoztunk, és mégis, tudtuk. Hiszen egyre több anyukát csalogatott ki dobozából a tavasz előszele. Néhány héttel ezelőtt még én voltam az egyetlen babakocsit tologató az utcán. Csak szánkózó gyerekekkel, fázósan siető felnőttekkel, esetleg kutyát pisiltető bácsikkal találkoztunk itt-ott. Az utóbbi napokban azonban fény derült rá, hogy lesz ám a játszótereknek utánpótlása, csak más nem volt olyan kerge, hogy sétálgatni induljon télvíz idején...

Így a parkok megelevenedésével lehetőség nyílt a környék szociográfiájának feltérképezésére is.

Legutóbb még, mikor verőfényes napsütésben úgy döntöttem, olvasni fogok, míg Bogi alszik, temérdek pad állt rendelkezésemre, mind csak arra várt, hogy szebbik felemmel illessem. Legalábbis ezt hittem én! Ki is választottam egy szimpatikusan naposat, oda is fordítottam Bogit a nap felé. Egyszer aztán megjelent egy néni, s leült a padcsoport legtávolabbi padjára. Már akkor feltűnt, hogy gyanúsan méreget, de nem sokat törődtem vele. Gondoltam, meglátta, hogy mit olvasok, s most azon gondolkozik, hogy a Kőszívű ember fiai hanyadik osztályban kötelező...

Aztán mikor Bogyóca ébredezni kezdett, s reklamált, hogy a szemébe süt a nap, folytattuk a sétát. Amikor megtettünk egy nagyobb kört, s visszaértünk a padokhoz, láttam, hogy a néni átült oda, ahol korábban mi időztünk.

Hát, azóta figyelgetek, s rá kellett jönnöm, valamiféle előttem eleddig ismeretlen íratlan törvényt hághattam át. Mert nem ám csak úgy ki hol talál helyet, oda biggyeszti a fenekét! Az a padcsoport ugyanis -nagyon úgy fest-, a nénik találkozóhelye. A babakocsit tologató, éppen megpihenni vágyó anyukák helye egy másik, a játszótérhez közelebb eső padcsoportosulás.

Mondjuk, meg kell hagyni, nem véletlen választottam akkor azt a padot. Bogi aludt, így nem akartam közvetlen a játszótér mellé ülni, s amúgy is, ott sütött legjobban a nap.

Azt már alig merem bevallani, hogy ma sem törődtem  vele, hogy a játszótéri lármázó siserehad mennyire zavarja meg a nénik fontos megbeszélnivalóját, ha én elfoglalom jogos jussukat. Amikor ugyanis az egyik csapat mamika hazafelé vette az irányt, én bizony rástartoltam korábbi helyemre. Azt azért jelzi, hogy vérszerződés nem köttetett a padfoglaláskor hajdanán, hogy az ottmaradt nénike nem küldött a helyemre:)