Mint, ahogy arról már megemlékeztem, reggelente Prücsök hangjára ébredünk. Aztán rendszerint igyekszünk még húzni egy kicsit a felkelés idejét azzal, hogy odavesszük magunk mellé. Arról ugyan csak álmodozunk, hogy vissza is alszik, de legalább minket hagy még viszonylagos nyugalomban addig, amíg összeolvassa, mi változás történt a szobában az előző reggel óta... A forgás rutinná gyakorlásával visszatért mesélő kedve is, szóval újra hangosan konstantatálja, minek érdemes örülni az új reggelen.
A csíkos pizsamámat különösen kedveli, olybá tűnik, az nagyon fantázialódító, hosszan szokott beszélgetni vele. Valamelyik nap is már vagy fél órája diskuráltak, egész közel is húzódott (hogy azért-e, hogy minden választ jól halljon vagy csak az anyukája testmelege vonzotta, azt ki-ki döntse el maga). Úgy tűnik azonban, aznap a szokásosnál unalmasabb vagy bosszantóbb volt a pizsama, egyszer csak ugyanis egészen kikelve magából folytatta a békésen indult magyarázatot. Ekkor jelentőségteljesen ránéztem: "Ejnye, no,micsinálsz? Tessék szépen beszélni!"
Abban a pillanatban visszaváltott szelíd hangjára, s úgy magyarázta bizonyítványát: hhmmm-nnmm-ömmm.
Imi hangosan felnevetett... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése