Ez a bejegyzés ugyan kb. egy hónapja lenne aktuális, de most, hogy megörökítettem fényképileg, gondoltam, megörökítem írásilag is.
Szóval, elkezdtünk ismerkedni a tejen kívüli világgal. Még nem hozzátáplálás ürügyén, csupán a lisztérzékenység kockázatát csökentendő ragadtunk kiskanalat. A legújabb kutatások szerint ugyanis -mint azt Orvosnagyi tudatta velünk- a gluténérzékenység kialakulásának kockázatát növeli, ha későn találkozik a baba a gabonával. Eddig ugyebár ennek ellenkezőjében hittek nagyon a szakemberek, úgyhogy a patikus nézett is rám furcsán, mikor azzal álltam elé, hogy valami Milupa terméket szeretnék, ami a fentebb leírtakra jó, csak sajna nem emlékszem a nevére. Ő még nem volt tudatában a legújabb kutatásoknak, úgyhogy sajnos haza kellett ballagni, megkeresni a neten a termék nevét, és másnap újra próbálkozni.
Beszereztük, kipróbáltuk. Igazából arra számítottam, hogy a C-vitaminhoz hasonló reakciót fog kiváltani, és a lehető legkreatívabb módokon fogja kipréselni a szájából az utolsó cseppig. Hát, homlokegyenest az ellenkezője történt. Nem úgy az ellenkezője, hogy habzsolta, hanem úgy az ellenkezője, hogy bekanalaztam a szájába egy adag pépesített cuccot, ő meg nyitva felejtette a száját, úgy bámult rám, hogy ez meg mi és mit akarok vele?! Legalább egy perc telt el így, egész egyszerűen nem kezdett semmit vele. Aztán, mikor már elkezdett csordogálni az állán a dolog, becsukta a száját és megkezdte az ízlelgetést. Láthatólag nem volt ellenére, amit tapasztalt.
Azóta beszereztünk egy praktikusabb, szilikonfejű kiskanalat, ami megkönnyíti a pép szájba juttatását. Ez aztán meghozta a Bogi szopogatós kedvét is, ugyanis, ha a gabonapép nem is hozta lázba, a kiskanál rágcsálása mindenképp, időnként önállósítja is magát, és kiszedi a kezemből a kanalat.
Hetente (mostmár) kétszer jó móka:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése