Szillogizmus

Éjszaka aludni kell. Éjszaka sötét van.

Olybá tűnik, Szókratésznek volt valami igazsága, mikor azt állította, hogy a tanár feladata csupán az emberben meglévő tudás felszínre hozása. Bogi ugyanis szavak nélkül is rávágja a következtetést a fent olvasható premisszákra: Sötétben aludni kell.

Többen tanácsolták -- s a többek közül legalább anyára (mármint az enyémre, nem rám) hallgatunk néha --, hogy próbáljuk meg minél jobban kihúzni az utolsó szoptatást, akkor ugyanis nagyobb az esélyünk arra, hogy ne az alvási ciklusunk kellős közepén kelljen kikelni (micsoda spontán alliteráció!) az ágyból. Amikor azonban rájöttünk, hogy ha fel is tudjuk rázni a kis Szunyamanót, s belé tudunk diktálni még 11 körül is egy kis tejet, az se befolyásolja, hogy mikor ébred legközelebb, szóval akkor felhagytunk a próbálkozással. Az egyetlen, amiért küzdök, hogy 9 előtt sokkal azért ne aludjon el, mert sajnos én sose vágytam a koránkelők aranyára, s az azért egyértelmű, hogy ha hamarabb fekszik, hamarabb is alussza ki magát. Legalábbis nálam biztosan hamarabb:)

S hogy mért jöttem a premisszákkal... Most, hogy egészen beállt a napi rutin, kezd egyértelművé válni, hogy nem csak nekünk van szerencsénk vele, d ő is örülhet, hogy nem az öröksötét éjszakra született. Délután ugyanis általában 4 és 6 (újabban 7) között alszik valamikor 1-1,5 órát, így mikor ébred már sötét van. Hát, kérem, ébredés után egészen úgy szokott viselkedni, mint aki csak a fürdésre vár, hogy aztán aludhasson. A napközben mosolygós, beszélgetős kislányunk este rezignált arccal fogad bármit. Az apukája pechjére... Esetleg a pelenkázással lehet kicsikarni belőle némi hálás mosolyt. De tegnap például szépen sikerült megszabadítania magát minden nyűgtől és bajtól azzal, hogy kihagyta a délutáni alvást (illetve lerövidítette 6-tól fél7-igre), ehelyett 7 órakor álomra hajtotta a fejét az apukája vállán. Gondoltuk, alszik egy kicsit, legfeljebb ma kilenckor fürdik és később eszik. Hát nem. Mikor 10-kor cuppogni kezdett, boldogan szaladtam etetni, gondoltam, hátha! De ki se nyitotta a szemét, szépen csukott szemmel megvacsorázott és ment vissza Álomországba. Úgyhogy konstatáltam, hogy jobb lesz, ha én is lefekszem, mert ebből bizony hajnali kelés lesz. (Ennek megfelelően éjfél után kicsivel ágyban is voltunk...) De ez sem jött be. Merthogy -- íme a következtetés -- sötétben aludni kell: reggel fél8-kor láttuk egymást viszont, boldogan kialudt állapotban. (Azt nem állítom, hogy nem kóstolgatta a kezét egyszer sem az éjjel, de fel nem ébredt rá.)

Ui: Büszkén jelentem, az oldalra fordulással nem jártunk úgy, mint az 'ó'-val, azóta is produkálta... egyszer...:)