Még várandósan volt szerencsém sok kedves történetet megismerni ki meddig mennyire nem aludt a gyerek miatt témakörben. Sokan hívták fel a figyelmünket, hogy cseppet sem kell aggódnunk, nem lesz többé gondunk beszélgetésre vagy akár pisilésre és legfőképp éjszakai (vagy bármikori) alvásra. Mert arra egy újszülött mellett nincs idő, mert egy tisztességes újszülött sír. Sokat. Lehetőleg éjszaka. Nos, mi kaptunk valami kis csodát, aki legutóbb a kórházban sírt éjszaka huzamosabb ideig (aminek lássuk be, lehet némi köze ahhoz, hogy napközben nem tudott enni...).
Kezdtünk kétszer ébredés-gyors evés-visszaalvásos éjszakákkal (na jó, ha őszinte vagyok, időnként előfordult, hogy a második kelésnél már nem akaródzott egyből visszaaludni, így a sétáljunk kicsit a nappaliban, hogy ne ébredjen fel apa kanapén elalvásba fulladt, de maximum 3 ilyen alkalmat tudok felidézni); folytattuk egyszer ébredés-gyors evés-visszaalvós rutinnal, s most dolgozunk az átalussza mindenki az éjszakát állandóvá tételén. Azért időnként még ébredünk arra, hogy valaki hangosan cuppog a gyerekszobában éjszakánkét, de 5 előtt már hetek óta nem keltem ki az ágyból. Márpedig öt órakor sokan már dolgozni indulnak, akkor mi mit panaszkodjunk, mikor utána még úgy 2 óra nyugodt alvást biztosít Bogi?! Szóval tudjuk jól, hogy ez nem megy mindenkinél, mint a karikacsapás, meg ahány gyerek annyi szokás, de üzenem innen is a jóakaróknak, hogy mi nyertünk! ;)
http://www.youtube.com/watch?v=P-h680LVp4c
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése