Tegnap Bogi megint idő előtt kidőlt, az én fejemben meg -- mint (vélhetően) minden tisztességes kezdő anyukáéban -- kezdtek keringeni a gondolatok, hogy "Nem eszik túl keveset?", "Nem baj, hogy sokkal rövidebb ideig eszik, mint korábban?", "Nem kellene aggódni, amiért lassult a súlygyarapodás?" stb, stb, stb. Mivel anyát nem akarom állandóan hívogatni (fogalmam sincs, azok a kezdő anyukák mit csinálnak, akiknél történetesen nem gyerekorvos a Nagyi...), elővettem szépen a polcon sorakozó szakirodalmak egyikét (A suttogó mindent megold). Igazság szerint már a múlt héten leemeltem a polcról, de most fel is lapoztam a megfelelő résznél. Ekkor lépett be a nappaliba Imi, s érdeklődve megkérdezte, mit olvasok. Én balga pedig őszintén felolvastam a fejezet címét: Eleget eszik a kisbabám? Na, erre az én szerető, engem mindenben támogató férjem leplezetlen gúnnyal vitte be a kegyelem döfést: "És, mit ír? Benne van, hogy Bogi, január 27-e: igen; január 28: nem?!"
Ha sokáig pimaszkodik, mesélhetsz neki egyéb lehetséges könyvek egyéb lehetséges fejezetcímeiről, ahol arról írhatnának "Sim, január 27-e: nem", továbbá "Sim, január 28-a: még mindig nem", stb. :-)))
VálaszTörlés