Sosem gondoltam, hogy az 'ó' betű ennyire bonyolult dolog, de most láttam, mennyit kell dolgozni érte. Ahogy Bogit lelkesen tanítjuk beszélni ("Mondjad szépen: Apa, aaaaaaaaaa-pa, apa!), ő lelkesen próbálkozik is. Próbálja utánozni a szánkat, szépen kerekít. Csakhogy sokáig a hang nem jött hozzá. Aztán jött a hang, de eltűnt a kerekítés. Sehogy se akart egyszerre működni. De ő kitartó: napokig felváltva kerekítettünk vagy hangot adtunk, s akkor egyszercsak láss csodát! megjött az a kósza óóó. Amolyan úgysem fog sikerülni ó-nak indult, és nahát, ilyet is tudok! ó lett belőle. Hogy akkor az a büszkeség az arcán az anyáét tükrözte vissza vagy saját volt-e, sosem tudjuk meg. De megvan az első Ó!:)
Azóta pedig elégedetten ülünk a babérjainkon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése