... és még több távollét.
Azt hiszem, a legkevésbé arra voltam felkészülve mennyit leszek "egyedül". Persze nem egyedül egyedül, hiszen itt van ez a kis Valaki, akinek a felfedezése a nap minden percét kiteszi; de hát hiába válaszol, ha megkérdem tőle, "Hogy vagy? Milyen napod volt?", az azért mégsem ugyanaz. Szóval meg vagyok lepődve magamon, hogy öt órakor elkezdem várni, hogy mikor telefonál Imi, hogy elindult haza, s hattól az a program, hogy aktívan várjuk, hogy haza is érjen. (Pedig hát korábban sem voltam az az állandóan tömegbe vágyó part arc...) Kár, hogy nem visszaállítható az első 3 hét állandóan-együtt-vagyunk állapota...
Nahát, eddig ez volt az egyetlen közös pont az összes ismerősömnél, akik gyermeket vállaltak! Tavasszal-nyáron biztos jobb lesz, ha mentek a játszira, és bandázódhatsz a többi anyukával, akik jó eséllyel válaszolnak majd, addig is kitartás!!!
VálaszTörlés