Legalábbis ezt állítja Hadas Kriszta az Egy tökéletlen anya naplójában. Aztán úgy 10 oldallal később vissza is vonja kijelentését, mivel időközben eltelik náluk egy év és rájön, hogy a napirend az napirend. Persze a gyerek tényleg nem vekker, mi mégis az ő hangjára ébredünk. (Jobb, mint egy vekker) Apa rendszerint az első nyikkanásnál rohanna, de előtte azért kérdőn rám néz, hogy szabad-e. Legalábbis, ha 7 előtt hallatszik az a bizonyos nyikkanás. Ha választ kap, magabiztosan, ha elég mélyen alszom, osonva röpül (tudom, hogy képzavar...) a kislányához. Ez az ő idejük, pelenkáznak, magyaráznak. (Olybá tűnik, Apának is rutinná lett a pelenkázás, rég nem hallottam ugyanis az örökbecsű "Nem túl szoros/ Nem túl laza/ Hiper-szuper ez az apa!" versikét.) Aztán Bogi nekilát a reggelijének Apa pedig elindul munkába. Reggeli után jut időnk arra, hogy mi is megtárgyaljuk, mi minden történ legutóbbi beszélgetésünk óta. Ma reggel például Bogi hosszas barokk körmondatokkal magyarázott percekig, majd mikor befejezte, jelezvén, hogy most végre sikerült mindent világosan elmondania, elégedetten bólintott. Az önbizalmán viszont úgy tűnik, még van mit erősíteni, mert mikor visszakérdeztem, hogy egészen biztos-e abban, amit mond, szemöldökráncolva ingatta a fejét. Mivel így elbizonytalanítottam, többet nem is kívánt foglalkozni velem, inkább kipróbálta, hátha nőtt már eleget a szája ahhoz, hogy beleférjen mindkét keze, majd aludt egyet, ahogy ez idő tájt szokott.
Ilyenkor még rendszerint én is lusta vagyok ahhoz, hogy aktívkodni kezdjek, úgyhogy együtt pihenünk. Ébredés után Prücsök bokszol kicsit a vizes palackkal (került bele lencse, hogy jobban szóljon), amíg én megpróbálok szoba formát adni a nappalinak (elképesztő, hogy minden reggel úgy néz ki, mintha robbantottak volna, pedig igyekszem minden nap legalább nagyjából rendet csinálni és úgy minden másnap porszívózni...). Utána éneklünk, verselünk, zenét hallgatunk (néha táncolunk) vagy épp olvassuk az Egy tökéletlen anya naplóját (jelenleg, utána újra át kell néznem, mi mindent kaptunk karácsonyra). Menetrendszerint fél egy körül kezdődik az ásítozás, akkor gyorsan összeszedjük magam (fél óra...), és irány sétálni (legalábbis amikor nincs eső/hó/latyak/nátha stb) legalább egy órát. Séta alatt a kisasszony kialussza magát, hogy utána tudjon segíteni a főzésben és/vagy a konyha rendberakásában. Egész sokáig szokta érdeklődve hallgatni, hogy éppen mit csinálok és az mért jó, majd mikor megun, hosszasan és behatóan tanulmányozza a takaróját, aztán ha azzal is végzett, és még mindig nincs kész a kaja, beszélget egy kicsit a csörgőkkel, miközben gyepálja őket. Ebben rendszerint jól el is fárad, következik a délutáni alvás, ébredés után pedig Apa hazavárása (ahogy arról már szóltam). Apával egy kis gyömöszkélés, utána leül közénk, amíg mi vacsorázunk, fürdés, vacsi, alvás. Hát így megy ez nálunk. Néha persze szirénázik kicsit, ha nem veszem észre időben, hogy tele a pelus vagy több inger érte, mint indokolt, de még egyszer se jöttek fel a szomszédok, hogy ilyen egy lehetetlen gyereket ők még nem hallottak. Sőt! az "úgy szeretem a hangját" dicséretben már részesültünk az alattunk lakó nénitől.
(ui: hogy erre is emlékezzek később, 3 hónaposan az evések: 7, 10, 2, 5, 8 pluszminusz este11 és/vagy hajnal 5k.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése