Egészen bizonyossá vált, hogy Bogi az orrát anyai nagyapjától örökölte. Legalábbis annak érzékenységét biztosan. Sőt, a mai nap tanulsága szerint még azt is felülmúlja.
Ebéd után (ami rendetlenéknél inkább estebéd...) szívesen ettem volna valami édeset, de az éléskamránk édességes részén (amit pedig szépen feltöltöttek a hozzánk -- akarom mondani, Bogihoz -- érkező látogatók) nem találtam semmit, ami megtetszett. Eszembe jutott viszont, hogy még egyszer réges-régen elkértem a Marcsi volt angoltanárjától egy csokis keksz receptet. Előkotortam hát, kikevertem a tésztát, közben azonban haladt előre az idő, s Bogi egyre fáradt, úgyhogy a második adag sütőbe tolása után elkezdtük a fürdetést. Mivel az első adag jó fél órát sült, a fürdetés pedig negyed óránál nem szokott többet igénybe venni, teljes lelki nyugalommal hagytam bekapcsolva a sütőt. Öreg hiba... Hiába magyarázom azóta is a második adag sütinek, hogy az elsőt se hideg sütőbe tettem be, szóval még nagyban sülnie kellett volna, attól még ez bizony megégett. Nem nagyon, ehetőnek ehető, sőt, finom (Imi nem győzi dicsérni, hogy jobban érezzem magam), az égett szag mégis a küszöb alatt is bekúszott a nappaliba, fürdetésünk színhelyére. Ekkor már a törölközésnél tartottunk, ami már igazán a végjáték, mégis, amint Bogi megérezte a kellemetlen szagot, elkeseredett sírásban tört ki. Az elkeseredés néhány perc alatt fájdalmas sírássá erősödött, a szívünk facsarodott belé. Imi gyorsan kiszellőztette a gyerekszobát, majd felcsavarta a fűtést, hogy oda menekülhessünk. Addig azonban vigasztalhatatlan volt a kis drága. Amint biztonságosan friss szobába értünk, a fájdalom elmúlt, hamar megnyugodott, evés után el is aludt. Lerakni viszont nagyon nem akaródzott, úgy szégyelltem magam. Azt hiszem, nem sokszor eszünk ilyen sütit a közeljövőben...
De hogy mi lesz, ha beteg lesz, ottfelejtjük az oviban, elfelejtjük a névnapját, visszautasítja az első fiú (stb, stb, stb), arra gondolni sem merek... :(
hú, de jó, hogy nem voltam ott! megszakadt szívvel hogy mentem volna másnap dolgozni? hallod, jobb mint egy őrkutya :-)))
VálaszTörlés