Bogi a konyhában jött-ment, tett-vett, amíg főztem. Mivel a felső poclról kellet lehalásznom valamit, elővettem a külön erre a célra beszerzett kis kétlépcsős létrát, amit aztán persze ott is felejtettem kinyitva. Szerencsére Bogi már tudja jól, hogy csak anyának és apának szabad felmászni rá, és egyelőre elég szabálykövető, ezért új mókát talált ki vele. Ha már fel nem juthat rá, kipróbált mindent, amit alatta érdemes: alá ült, kúszott-mászott, megpróbált átevickélni alatta. Mikor nem jutott már más az eszébe, hátulról rákönyökölt az alsó fokára, becsukta a szemét, és közölte:
- Sötét vagyok.
Mikor látta teljes megdöbbenésemet (végigpörgött a névsor, hogy ki tanított ilyet a gyereknek), a lámpára mutatott:
- Lámpa nem világít. Sötét.
Aztán összeszorította megint a szemét:
- Bogi nem lát. Sötét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése