Mitagadás, a Bogi szabálykövető természetének köszönhetően mostanra kissé lankadt az éberségem. Szinte el is felejtettem, hogy a világ milyen csodálatosan izgalmas, színes és ízletes. Olyan messzinek tűnik a kúszó-mászó-kóstoló kor, s most itt van megint. Simi számára minden zug csupa felfedezni való csoda, számunkra újra félelmetes ellenségekké váltak a legártatlanabbnak tűnő csip-csup dolgok.
Imike érdeklődő, ügyes, gyors és kitartó. Életveszélyes kombináció! Mire észreveszem, hogy valami lenyelhető/eltéphető/kihúzható/bedugható/tekerhető/elejthető már megint a földön táborozik, ő már rástartolt, s mire odaérek már rég a szájába is dugta. Szerintem van jedi szuperképessége is, mással nem tudom magyarázni, hogy a kisasztal közepén pihenő bögréből hogyan szerzi meg a szívószálat egy fél szempillantás alatt.
Ha valamit sikerül időben elkapni előle, nem húzza azzal a drága idejét, hogy reklamáljon az őt ért méltánytalanság miatt: villámgyorsan irányt vált, és mielőtt esélyünk lenne beazonosítani az új célpontot, többnyire már a szájában is landol. Az is igaz persze, hogy a lakásban fellelhető szösz-möszök, mütyműrök és izék száma is megsokszorozódott, és nem vagyok már magamra hagyva a széthordásukban sem.
Imit kiveri a víz, amikor élet-halál harcot folytatva igyekszem kihalászni a gyerek szájából, amit nem kellene megpróbálnia lenyelni. Ő meg persze nem adja könnyen magát, amit megszerzett, az az övé: jól irányzott harapással zárja össze a száját, az sem zavarja, hogy az ujjaim fele benne van (íme a kései fogzás előnye!). A megdöbbentő, hogy így is tud kajánul vigyorogni! De azért eddig még mindig én nyertem...
Szerencsére a figyelő szemek-kezek száma is több, mint egykor volt. Bogi áldozatkészen ugrik azonnal, ha lendülni látja a kis kezeket: Simó, nem hamma! és már szedi is ki a szájából. Arra kell csak vigyáznunk, hogy ne korlátozza önhatalműlag a felfedezést. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése