Lelkiismeret-furdalásom van. Nem mintha ez nagy újdonság lenne, írtam is róla többször. Meg hát kinek nincs? De ez most vadi új: a kollekció legfrissebb darabja.
A minap Bogi gondolkodóba ejtett a boltban. Vajon normális az, hogy egy 23 hónapos polcról polcra röpködve, felkapva egy-egy díszes, csillogó, lila vagy zörgő zacskót közli velem a legnagyobb természetességgel, hogy: megvesszük. Nem az a baj, hogy utasít vagy követel, mert ez nála még nem az, a kijelentése tulajdonképpen még kérés. Hisztihadjáratot sem indít, ha mégsem vesszük meg, szépen visszateszi oda, ahol találta, ha azt mondom, hogy arra most nincs szükségünk, nem vesszük meg.
De vajon kell-e tudnia egy ekkorka gyerekecskének ilyen magabiztosan használnia ezt a bűvös szót? És akkor végiggondoltam a napjainkat. Szinte minden nap megyünk valamilyen boltba. Elfogyott a tej, elszaladunk a pékségbe, venni kell hegyezőt, nincs vékony sapka, kaphatsz egy fagyit sétánál... Sokszor az a közös családi program, hogy elmegyünk bevásárolni. Dönthetünk, hogy valamelyikünk egyedül megy, és akkor az is a kevéske közös időnk rovására megy, vagy megyünk együtt. Legalább együtt vagyunk.
Vásárolunk, vásárolunk, vásárolunk...
Imi szerint így tudunk friss alapanyagokkal dolgozni. Ő el is intézte ennyivel. Tulajdonképpen szeret vásárolni.
Szerintem viszont nincs ez jól így. Mit tanulnak ebből a gyerekek?
Hogy kellene másképp csinálni?
tudom, hogy az értkezésre nem én vagyok a legideálisabb választás, de azért elmondom a véleményem :-) szerintem kell tudnia ezt a szót, hiszen a vásárlás valóban természetes része az életünknek (kivételt képeznek azok, akik mindent elô tudnak állítani maguknak). szerintem amit érdemes megtanítani utódjainknak (akár a körülöttünk élôknek is), az a tudatos vásárlás, és az, hogy a valós igényeink diktálják a tempót, ne a vélt vagy reklámok által gerjesztett vágyak. Nem tudom, mikortól fogja ezt fel egy kisember, én még ma is tanulom, de legalább haladok. Az mindenképpen jó útnak tûnik, hogy vannak helyzetek, amikor teljesül a vágya és van olyan, hogy nem jön össze :-) szerencsére úgy tûnik, ezt Bogi nem fogja fel kudarcélményként, ezért elmarad a kiborulás. Lehet, hogy ebben is a klasszikus recept segít, vagyis adjunk feladatot a gyereknek a fókusz elvonása érdekében. Ôrülten kíváncsi vagyok, nekem hogyan fog ez menni, milyen lesz majd Anna ilyen helyzetekben. :-) köszi a témát, izgi felvetés volt, like :-)
VálaszTörlésIgen, ebben igazad van, nem is emiatt aggódok. A mérték miatt. A vásárlás szükséges, de szerintem indokolatlanul hangsúlyos szerepet kap az életünkben. Nem teremtjük az értékeket, hanem megpróbáljuk megvásárolni.
VálaszTörlés