***
- Anya. - jön a válasz.
- És még ki szeret? (De most már biztos Bogi következik!)
- Apa is szokott néha.
***
Bogi nem egy gyors evő, a bevitt mennyiséget viszont lenne még hova növelni, így általában hamarabb a tányérja aljára néz (ha eljut addig...), mint mi. Így volt ez egyik este a vacsoránál is, ráadásul meglehetősen unta, hogy ahelyett, hogy vele foglalkoznánk, unalmas felnőtt dolgokról beszélgetünk. Gondolta, ideje véget vetni a sehova sem vezető ücsörgésnek, így közölte, hogy:
- Befejeztem. - és várta a hatást, tudniliilik, hogy szavunk feledve veresengeni fogunk, hogy melyikünk szabadítsa meg az etetőszék rabságából. Ez azonban elmaradt, tehát - épp csak egy leheletnyivel hangosabban - újra próbálkozott:
- Végeztem. - De hiába a szünet, elmaradt a hatás. Rájött, hogy a fafejű szülei nem értenek a célzásból, a kifejezőkészségének bármily színes tárházát is csillogtatja meg, kénytelen volt direktebbre váltani:
- Viszont kiszállnék!!!
***
Nagyjából száz esetből egyszer fordul elő, hogy nem pattanok azonnal, ha felriadnak álmukban. Ilyenre volt példa valamelyik este, amikor történetesen a zuhany alatt állva nem hallottam meg, hogy Bogi hív. Mivel Imi fogmosással foglalatoskodott, ő is lassan kapcsolt, mire odaért, Bogi már kezdte egészen rosszul érezni magát. Pár korty víz után azonban megnyugodott, és csak annyit mondott:
- Anya nem jött.
...
***
Reggel (hajnalban!) Boginak valahonnan eszébe jutott, hogy előző nap nem fejeztük be a festést, amit elkezdtünk. Félálomban csak azt hallottam, hogy magyarázza, hogy:
- Nem festettük ki a háromszöveget.
Mivel Imi egy hajszállal már közelebb állt ahhoz, hogy magához térjen, kijavította:
- Háromszögeket.
- Ühüm, háromszöveget. - helyeselt Bogi.
- Szög.
- Szög. - ismételte Bogi lelkiismeretesen.
- Há-rom-szög. Háromszöveget. - majd kapcsolva, hogy mit mondott, mentegetőzésbe kezdett. - Jajj, már, engem is teljesen összezavarsz!
- Apa hülyeséget beszélsz. - vonta le a konzekvenciát Bogi.
***
Imi túrórudit evett, és arra gondolt, hátha egy falattal le lehetne kötni annyira az ide-oda rohangáló Bogit, hogy legalább egy percre leüljön. Ő azonban rá sem hederített, közölte, hogy nem kér, és intézte tovább fontosabbnál fontosabb dolgait szélvészmódba kapcsolva. Imike viszont már percek óra sóvárogva bűvölte azt a finomnak tűnő valamit az apa kezében, úgyhogy Imi viccből megkérdezte tőle is:
- És te kérsz?
Na, erre Bogi szinte a levegőben megállt, és szúrós szemmel az apjára nézett:
- Nem! Még kicsi!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése