Mindig tudtam, hogy a családunkban igen nagyarányú az előfordulása annak a népbetegségnek, amit úgy hívunk: szelektív hallás. Azt pedig kiváltképp tudtam, hogy Feri élen jár, ha ennek a betegségnek a tüneteit kell produkálni, nevezetesen: szelektíven hallani... S ezt most újfent bizonyította.
Bogi végre rákapott a keresztapja szakállának az ízére. No, szerencsére nem szó szerint, csak arra jött rá, hogy abba legalább olyan jól lehet kapaszkodni, mint az anya hajába, úgyhogy tegnap a locsolkodás alkalmával hódolt is eme új szenvedélyének, egy kicsit átfazonírozta a Feri arcszőrzetét. Ennek apropóján jött a történet, hogy milyen válogatott módokon szokott engem megkopasztani a kisasszony. Például, hogy a hasrapuszi közben -- amit egyébiránt kifejezetten imád -- remekül meg tud kapaszkodni a hajba, két kézzel, s hogy ugyanezt meg szokta próbálni az apukájával is. Kevesebb sikerrel... Oda ugye kicsit precízebb kézmozdulatok kellenének. Úgyhogy meg is állapítottuk, hogy az apja haja milyen remekül fejleszti a gyerek finom motoros készségeit. Erre Feri nagy bölcsen bólintott: Nagyon helyes, kell is fejleszteni a motoros készségeit!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése