Ma festettünk. Ez önmagában még nem nagy hír, időnként festünk. Imike imádja, Bogi elvan vele. Amolyan nyugalomterápiának remek a túlpörgött napokon. Szóval ma álarcokat festettünk, készülünk a farsangra, kell a dekoráció. Mutattam lelkesen pöttyözést meg csíkozást, festettünk ecsettél, kézzel, de még vattával is. Kerítettem a színesebbnél színesebb kacskaringókat, amiket Simi lelkesen igyekezett is utánozni, Bogi viszont csinálta szépen a maga feje után, közben folyamatosan kommentálva az eredményeit. És akkor egyre gyanúsabb lett a sok sötét szín: fekete és barna és sötétlila, és még több fekete. Mivel kezdett felrémleni bennem minden, amit tanultam (vagy összevissza olvastam...), hogy ez a gyerek szorong, és depressziós, és most sikítva üzen a rajzával (pedig mintha láttam volna már ma nevetni), alig átlátszó ellentámadásként kezdtem magyarázni, hogy milyen szép színes a farsang, hogy a piros, meg a sárga, és a zöld, meg főleg persze a rózsaszín...! Semmi, nem lett színesebb az ő rajza, maradt fekete meg barna, esetleg egy kis sötét(!)kék még belevegyült. Akkor fogtam és megfordítottam a festékes edényt: megjelent a piros és sárga és zöld, sőt, még rózsaszín is. Mert már elérte azokat is... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése