Bogi és Imike egyik kedvenc közös játéka - talán a szülinapozás után rögtön - a bújócska. Általában először Bogi elbújik, és felszólítja Simit, hogy keresse meg, aztán cserélnek. Persze mindig ugyanoda bújnak, de ez egyáltalán nem rontja az egymásra találás örömét, minden alkalommal hangosan kacagva bújnak elő. Egyik nap épp teregettem, amikor bújócskázásba fogtak. Úgy a harmadik körnél, amikor Bogi bújt el, Simike megjelent mellettem, és akkor először összeszorított szemekkel számolni kezdett - mint Csukás István álomzavaros baglya -: eeee, eeeeeeeeeee, eeeeeeeeee.
Azóta a számolási tudománya még tovább fejlődött: eee, tee, háá, nééé, haaaa (az ötöt szigorúan kihagyja...)
A bújócskázáshoz egyébként legalább két ember kell (ha nem tudnátok): a hunyó és a bunyó!
(Csukás István: A téli tücsök meséi)
***
Karácsonyra várat kaptak a gyerekek Szép, színes karton várat puzzle várárokkal, fa katonákkal és sárkányokkal, akik a gyerekek aktuális kedvétől függően hol gonoszok és ostromolják a várat, hol kedvesek és velünk laknak. Remekül bele lehet feledkezni a kalandokba. Egyszer például épp megtámadta a várat a gonosz tűzokádó: Simi hangos hamhamham kíséretében végigböködött vele mindenkit, én pedig elrikkantottam magam, hogy segítsééééég, jön a sárkány, mindenki be a várba! Erre aztán a két gyerek egyszerre pattant a várfalak mögé, szegény katonák meg szanaszét hevertek a szőnyegen...
Azért van egy elég nagy hiányossága a mi várunknak: történetesen hiányzik a királykisasszony. Mondtam ma a gyerekeknek, hogy csak kellene egy királylány, mire Bogi önként jelentkezett, hogy majd ő, de aztán eszébe jutott, hogy ő talán túl nagy, úgyhogy Sárit ajánlotta... Mivel én még Sárit is nagynak ítéltem, egy duplo lányka azonban épp illett a királyfihoz, egyhangúlag megtettük őt királylánynak, sőt anyukát is költöztettünk hozzá. Ezután már csak az volt hátra, hogy jöjjön a sárkány elrabolni. Jött is, rabolt is, bár a gyerekek az ezirányú mesék ismeretének hiányában (van mit pótolnunk) nem egészen értették az eseményeket. Azt azért igen, hogy ez a gonosz fekete most jött és rabolt, úgyhogy útra keltek a Kanapé-hegy felé, hogy megmentsék. Bogi a királynőnek és anyának kinevezett bábuval gondolt szembe szállni a veszedelemmel. Mikor mondtam, hogy ő nem mentheti meg a királykisasszonyt, szomorú szemekkel rám nézett, és alkudozni kezdett: de hiányzik neki az anyukája! Mivel gonoszsárkány énemet még ez sem hatotta meg, Simi puszta kézzel oldotta meg a konfliktust, kilökte a kezemből a sárkányt, és felmarkolta a királylányt. Ezután nagy lakomán megünnepeltük Simi lovag diadalmát, aki büszkén feszített még sokáig. A játék közben folytatódott, kis idő elteltével feléledt a gonosz (ezek szerint hallhatatlan), újra elindult a vár felé. Én kiabáltam bőszen, hogy Őrség, őrség! meg Kaput bezárni!, Imike mászott a sárkánnyal a vár felé, Bogi pedig felkapta a királykisasszonyt, és az anyabábhoz szaladt vele.
- Majd az anyukája megvédi!
- Ő meg tudja védeni?
- Igen, van egy varázskardja, azzal legyőzi a sárkányt!
(Éljenek a rettenthetetlen anyák!)
***
Zsuzsi hatására rászoktunk az ágyban olvasásra. Igaz, a könyv, amit ő ajánlott időközben lecserélődött (leginkább mindig másra), az esti mese ágyba költöztetése megmaradt. Ilyenkor Bogi figyelmesen hallgatja a mesét, Imike viszont rendszerit unja a hosszabb történeteket, ezért vagy elalszik vagy randalírozik, esetleg békésen tűr annak reményében, hogy cserébe ő is választhat egy könyvet. Ma este épp a tornász mutatványok mellett döntött, aminek persze az lett az eredménye, hogy jól bekoppantotta a fejét az ágy szélébe, úgyhogy jött pusziért. Így viszont, hogy végre egy pillanatra abbahagyta a zsizsegést, volt alkalma meghallani, hogy a mese hívószavai ezúttal őt is érdeklik:
- Buu! - mondta felvillanyozva.
- Busz, igen, busszal megy a kisló a tündérnagymamához.
- Mama! - örült meg megint, majd bólintott, hogy ha ez ilyen izgi, akkor olvassak csak nyugodtan tovább. Olvastam. Két mondatot, akkor ismét felhangzott, hogy tündérnagymama.
- Mama! - kiáltott fel, aztán folytattuk. Újabb két mondat, újra tündérnagymama. Ekkor kissé aggodalmas arccal az arcomhoz hajolt, és szinte suttogva kérdezte:
- Papa?
- Hát, biztos ott van Papa is. - mondtam egy kicsit bizonytalanul, a mese ugyanis egy árva szót sem szól papákról, de Siminek ez is elég volt, olvashattunk tovább. A tündérnagymama újabb említésénél azonban újra elfogta a kétség:
- Papa?
- Ott van Papa is, ne aggódj.
Bólintás. Aztán:
- Apa?
- Apa is.
- Te?
- Én is.
- Bo?
- Bogi is.
- Á?
- Igen., te is ott vagy? Van ott még valaki?
- Á. - mutatott ezúttal a kiságyra.
- Ákos is.
Ekkor Bogi is beszállt:
- A másik Nagymama meg a másik Nagypapa!
- Ők is?
- Meg Marcsi. Meg Gabó!
Imi bólintással nyugtázza, hogy ők is.
- Még valaki? - kérdeztem én. Néhány másodperc szünet után:
- Viki. - mondja Bogi. Erre a felvetésre Simi kacagni kezd, amitől Bogi belelendül.
- Meg Domi. - újabb kacaj.
- Meg Vanda! - de ekkorra már annyira nevettek mind a ketten, hogy komoly veszélybe került az alvás, úgyhogy inkább folytattam a mesét....
(Menyhért Anna: A tündérváros és az eltörött tálka)
***
- Sikerült megvalósítanom a tervemet egy szék segítségével. - mondta Bogi, aki végre rájött, hogy tudja egyedül lekapcsolni a villanyt kézmosás után.
***
Iminek durva túlórás időszaka volt, kis túlzással akkor feküdt, mikor a gyerekek mocorogni kezdtek hajnalban. Az egyik ilyen alkalommal, miután adott inni Siminek, csak annyira volt energiája, hogy a gyerekszobában lerogyjon a szivacsra a gyerekek ágya mellé, azonnal el is aludt. Imike még visszaszunnyadt úgy fél órára, aztán kipattant a szeme, és gondolta, az apjáét is rá kellene bírni ugyanerre. Nem tudom, mióta kiabált ugrálva az Imi feje mellett, hogy Apa-apa-apa-apa-aaaaaaaaaaapa mire felébredtem, és kapcsoltam, hogy ezúttal jó lesz, ha én tudom le a reggeli műszakot. Bogi aznap éjjel kihasználta, hogy az apja ágya üres, valamikor hajnalban átköltözöttt, így ő arra ébredt, hogy kikelek mellőle az ágyból. Mikor Imike észrevette, hogy egymást kerülgetve kacsázunk a gyerekszoba felé, abbahagyta a kiabálást, széles mosolyt eresztett felénk, majd az apjára mutatott és közölte, hogy cssssssssss, apa, csssssssssss.
Kész! Megszakadtam a röhögéstől! :-)))) továbbá most már biztosan tudom, hogy több gyereket akarok :-)
VálaszTörlés