Egészen korán, 4,5 hónapos kora körül Bogi már borzasztóan küzdött az elindulásért. Első lépésként (mármint először a lépésért...) a fenekével igyekezett elérni a plafont. Mikor ez már elég flottul ment, és úgy érezte bezsebelt minden, a mutatványért járó elismerést, haladt tovább a folyamattal, és égnek álló popsival, fejét leszegve nyomta magát előre a lábaival. Jónéhány cm megtételéhez elegendő volt ez a vakondozás, igazi elérnivalókat azonban még kár lett volna maga elé tűzni célul, a kanapéba préselt fej ugyanis kevéssé segíti a tájékozódást... Na, de a közlekedés eme inkább vicces, mintsem hatékony vakondoki módján hamar csiszolt. Én ugyan bíztattam nagyon, hogy emelje fel a fejét, meglátja, úgy könnyebb, de gyanítom, nem annyira az én hatásomra vonta be a kezeit a haladás hadműveletébe... Sebaj, ezt a békát még hajlandó vagyok lenyelni, lényeg, hogy néhány hete már egészen szabályosan, ahogy a nagy könyvben meg van írva terepgyakorlatozik a nappaliban. A hatósugarába eső lerángatható kábelek mennyiségét igyekszünk minimálisra csökkenteni, a konnektorok bedugózósán is keresztül estünk, és természetesen bőszen büszkélkedünk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése