Gyerekszáj#elvesztettem-a-fonalat

Bogi ellentmondási kényszere összetűzésbe került a szabálykövető természetével:

- Bogi, nem kellett volna elpakolnod a kirakót?
- Nem! De! Nem! De! Nem! De!

***

- Bogi, lassan meg kellene tanulnod pelenkázni, hogy ne nekem kelljen tisztába tenni Imikét. - mondja Apa Boginak egy tartalmas pelenkával küzdve.

- Jó! - csillan fel a Bogi szeme. - És megtanítom bilizni is! A szövegeket tudom, mesélek is neki!

***

Imi a szokásos kis kád helyett a nagyba készített fürdővizet a gyerekeknek, kíváncsian várta a hatást. Bogi szeme annak rendje és módja szerint el is kerekedett: először a kád aljában lapuló csúszásgátló mivagyisága felől érdeklődött, majd megtudakolta, hova lett a másik kád. Végül hamar napirendre tért a változások felett, versengve próbáltak meg Imikével bemászni a vízbe. A fürdés végén, mikor Simi már a törölközőt rángatta le a fejéről, Imi kihúzta a dugót, és várta a csodálkozást. Ez azonban elmaradt, Bogi békésen játszott tovább, fel sem tűnt neki, hogy közben szépen lassan eltűnt alóla a víz. Mikor már épp csak a bokájáig ért, gondoltam, ideje felhívni a figyelmét, hogy valami nem stimmel: 

- Te, Bogi, hol a víz?

- Itt van! - mutatott Bogi a legnagyobb lelki nyugalommal a lába alá.

- De hát ennél sokkal több volt! Mi lett vele, megittad?

Bogi immár jobban körbenézett az időközben teljesen kiürült fürdőkádban, majd jobb magyarázatot nem találván, tétován elfogadta a felkínált lehetőséget:

- Lehet, hogy megittam...

***

Amíg Anya ruhát vásárolt, Apa meglátogatta a játékboltot a gyerekekkel (avagy inspirációt gyűjtött gyerek napra). Bogi - miután felmérte a terepet - egyszer csak megszólalt:

- Csak ámulok és bámulok, hogy mennyi játék van itt!

***

Van már néhány pajtásunk a játszótéren, amolyan nyugodt szívvel vesszük kölcsön egymás labdáját-lapátját-gyerekét családok, akikkel megbotránkozás nélkül kapjuk el a másik csúszdáról fejest ugrani készülő szeme fényét. Egyik nap Bogi magára maradt egy ismerős anyukával és kisfiával a homokozóban, míg én Imikét igyekeztem meggyőzni, hogy nem mosunk kezet, nem fürdünk a kútnál, de még csak meg sem nyalogatjuk azt. Később az említett anyuka mesélte, hogy megkérdezte Bogitól, a kistestvéréé-e a pöttyös labda, mire Bogi közölte, hogy nem, hanem az Imikéé. (Tudniillik a Kistesó az, aki a pocakban lakik...)