Megvannak a dobogósok. Mondanom sem kell, megint lecsúsztam, sőt, az első ötbe sem sikerül bekerülnöm. Imike első szava - annak rendje s módja szerint - a hoppá volt. Ezzel meg a bólogatással elég sokáig ki is tudta fejezni minden közlendőjét, szóval nem sietett. Minek? Bogi úgyis mindent lelkiismeretesen fordít, kár lenne beszédre pazarolni az értékes energiákat!
A következő fontos közölnivaló - mi sem természetesebb?! - a Baba, ami az első felötlő jelentéstől eltérően bizony Babócát hivatott megnevezni... Ezek után, hogy a meglehetősen széleskörűen használható bamm! és a vitathatatlanul nélkülözhetetlen hamm után Bo ('Bogi') és aaappa következtek a sorban, nos azon már egyáltalán nem akadtam fenn...
***
Fázósan cammogtunk a zöldséges felé, Bogi lelkiismeretesen kerülgette a pocsolyákat, mert csak gumicsizmában szabad. Egyszer egészen szabálytalanul, jobbról előzve elsuhant mellettünk egy kisiskolás rollerrel. Bogi csodálkozva nézett utána egy darabig, aztán tanácstalanul hátrafordult:
- Anya, min utazik a kisfiú?
***
Bogi ma pörgött-forgott a szőnyegen, mikor egyszer csak eszébe jutott, hogy milyen régen nem bukfenceztünk. Javasoltam, hogy szőnyeg helyett szivacson gyakoroljunk, el is fogadta az indítványt. de korántsem gondolkoztunk azonosan arról, hogy kinek is kellene bukfenceznie. Miután egy - némi segítséggel - tökéletesen végrehajtott gyakorlaton túl volt, visszaszaladt hozzám és közölte: Anya, most te bukfencezel és én tartom a fenekedet. (Az már csak zárójelet érdemel, hogy egészen nehéz úgy bukfencezni, hogy közben arra is figyelni kell, hogy ne rúgjuk orrba lelkes segítőnket...)
***
A pelenkák tárolására kinevezett kis szövet doboz egyik merevítő rudacskája utat csinált magának az anyagon keresztül, így időnként kijár. Mikor Bogi erre rájött, maga segítette napfényre jutni a kis szökevényt.
- Azt miért vetted ki? - kérdezte tőle az apja.
- Hát, mert mindjárt visszarakom.
- Vissza tudod rakni, vagy segítsek?
- Hát, majd mindjárt meglátjuk.
***
Az utóbbi időben Bogi valamiért elfelejtette, hogy hajat mosni jó (pedig milyen büszkék voltunk magunkra, hogy eddig egy hang nélkül tűrte a fejmosást). Próbáltam kipuhatolni, hogy mi az újdonsült ellenérzés oka, hátha jöhetne valami csodamanó, aki épp ilyesfajta gondok elfújására hívatott. Bogi azonban kicselezett, és közölte, hogy azért nem szeretek hajat mosni, mert nem szeretek. Ezen az érven, lássuk be, nehéz kifogni...
***
- Anya, valami villant, megijedtem! - szaladt oda Bogi. Megállapítottuk, hogy már egyáltalán nem villog semmi, tehát nem kell félni, de azért csak nem hagyta őt nyugodni a dolog. Mivel kintről jött a villanás, gondoltam, egy repülő fényét láthatta, ebbe a magyarázatba ő is szépen belenyugodott. Ment is az apjához elújságolni, hogy apa, kint villogott egy repülő.
- És félsz? - kérdezett vissza az apja.
- Nem, már nem villog, nem kell félni. Boldog vagyok.
Óóóó, de jók ezek is! :-))))) köszi a megnevettetést!!
VálaszTörlés