Néha elbizonytalanodom, olyankor magam állok neki keresgélni, de legtöbbször a segítőkész valakik és az okos internet zúdítják rám a szaksajtót: hogyan neveld gyereked kezdőknek. Ha már megakad egy-egy cikken a szemem, persze el is olvasom, kapható vagyok bármire, amiben szerepel a baba és a nevelés szó vagy ezek bármely szinonimája.
A baj csak azzal van, hogy a sok nyilvánvalóan segítő szándékkal írt okosság nagy többsége minden csak nem okos és főleg nem segítő. A "10 bűn, amit elkövethetsz gyereked ellen"; "naponta legalább ötször kell hasra fektetni a csecsemőt, különben megkésik a mozgásfejlődése, ami miatt sikertelen lesz az iskolában" és társaik folynak a babamagazinokból, honlapokról, könyvekből. És én még mindig bedőlök! Napokig képes vagyok szorongani, hogy romlásba döntöttem a gyerekemet tegnap is, mikor túró rudit adtam neki házilag köpült vaj helyett; rózsaszín pólót adtam rá piros nadrággal; könyvből olvastam a mesét és nem fejből mondtam; csak négyszer fektettem hasra, kétszer viszont hátra...
Aztán persze megtalálom az anticikkeket néhány nap múlva, amiben leírják, hogy a vaj borzasztóan káros, a piros és a rózsaszín jól kiegészítik egymást, a képek jótékony hatással vannak a vizuális készségek fejlődésére, hátról pedig előbb fordul a baba, ezért célszerű ebben a testhelyzetben is tornáztatni. És akkor mindig újra és újra rájövök, hogy ember még nem született, aki szerintük jól csinálja.
Hát, csinálom rosszul, és csak élvezem. :)
A baj csak azzal van, hogy a sok nyilvánvalóan segítő szándékkal írt okosság nagy többsége minden csak nem okos és főleg nem segítő. A "10 bűn, amit elkövethetsz gyereked ellen"; "naponta legalább ötször kell hasra fektetni a csecsemőt, különben megkésik a mozgásfejlődése, ami miatt sikertelen lesz az iskolában" és társaik folynak a babamagazinokból, honlapokról, könyvekből. És én még mindig bedőlök! Napokig képes vagyok szorongani, hogy romlásba döntöttem a gyerekemet tegnap is, mikor túró rudit adtam neki házilag köpült vaj helyett; rózsaszín pólót adtam rá piros nadrággal; könyvből olvastam a mesét és nem fejből mondtam; csak négyszer fektettem hasra, kétszer viszont hátra...
Aztán persze megtalálom az anticikkeket néhány nap múlva, amiben leírják, hogy a vaj borzasztóan káros, a piros és a rózsaszín jól kiegészítik egymást, a képek jótékony hatással vannak a vizuális készségek fejlődésére, hátról pedig előbb fordul a baba, ezért célszerű ebben a testhelyzetben is tornáztatni. És akkor mindig újra és újra rájövök, hogy ember még nem született, aki szerintük jól csinálja.
Hát, csinálom rosszul, és csak élvezem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése