Egyszer egy tanárom az egyetemen értetlenkedve nézett ránk: "Valaki magyarázza már el nekem, miért szeretik annyira a nők Szabó Lőrinc Semmiért egészen versét!" Látszott, hogy tényleg nem érti. Én sem tudtam. Csak azt, hogy akarom, hogy engem egyszer így szeressenek.
Most már értem. Ez a vers a minden nőben ott élő anyához szól. Mindegy, van-e gyereke vagy nincs. Így egy gyerek szeret, ilyen önző, követelő, ilyen gyönyörű módon. Mert ha vele vagy, nem lehetsz máshol, ott kell lenned egészen. Nem gondolkodhatsz máson, míg ő rajzol, egyből észreveszi. Ha ő szól, menned kell, mindegy lenne-e dolgod. Őt nem érdekli, fáj-e a fejed vagy megdicsérték a ruhád, őt az érdekli, hogy vele légy, amikor szüksége van rád. És szüksége van rád. Egészen. Aztán, mikor más dolga akad, mikor felfedezi a világot, mikor az útjában vagy, menned kell. Olyankor nincs csak még egy kicsit, csak még egy puszit, akkor az teher. Mutasd meg a teljes alázat/ és áldozat/ örömét és hogy a világnak /kedvemért ellentéte vagy.
Csak a semmiért nem igaz. Mert ez a semmi, ez az öntudatlan, odaadó akarás, ez a minden!
Na tessék. Ezen jól elsírtam magam! :-)
VálaszTörlés