Gyerekszáj

Egészen rákaptunk mostanában a találós kérdésekre. Még nem a trükkösökre, ez inkább amolyan könnyített barkochba: valaki körülírja, mire gondolt, a többiek pedig igyekeznek kitalálni. A gyerekek nagyon szeretik, mi pedig szeretjük figyelni, hogyan ügyesednek a körülírásban. Néha pedig egészen vidám perceket okoz a játék a váratlan megfejtésekkel:

- Egy állatra gondoltam, amit minden nap szoktunk látni, két lába van...

- DÍNÓ! - vágott a szavamba Simi.

(Azóta kicsit aggódom, hogy mi lakik az ágyunk alatt... :) )

***

- Néha azt gondolom, hogy ez csak egy álom, hogy itt vagyok, és igazából királykisasszonynak születtem! - közölte Bogi.

***

Későre járt az idő, már mindenki tiszta foggal, (alig fogkérmes) pizsamában feküdt az ágyában, a mesén is túl voltunk, amikor Iminek (apa) eszébe jutott megosztani, hogy meg fogja fúrni az egyik ablakot, ugyanis szellőzőt akar szerelni rá, amit meg is rendelt. Én nem gondoltam éppen ott és akkor megvitatni a témát, a fiúknak azonban szöget ütött a fejükbe a gondolat.

- A banya házának ajtaján is van szellőző! - magyarázta lelkendezve Simi.

Mivel Imi nem egészen értette, miről van szó, el kellett neki magyarázni, hogy valóban, a Jancsi és Juliskás társasjátékban a banya házának ajtaján bizony szellőzőablak díszeleg. Gondoltam, ezzel téma lezárva, minden Imi kiörülte magát, de ekkor Ákos szólalt meg:

- De nem fog bejönni a banya??

- Nem fog bejönni, ne aggódj, ez nem olyan szellőző! - nyugtattuk meg gyorsan. Aztán - mivel még mindig aggodalmasan pislogott körbe - Imi hozzátette azt is, hogy ha mégis bejönne, az oroszlán megvédi, aludjon nyugodtan. Ez pillanatnyilag hatott is, békésen elaludt végre mindenki, de azért még napokig motoszkált a gondolat Ákosban, napjában kétszer-háromszor állt még elém:

- Nem fog bejönni a banya? Megvédesz? 

Itt jelezném, hogy az oroszlán nem én vagyok:

***

Ákos hathatósan tagadta, hogy tele lenne a pelenkája, mi pedig (elég távol voltunk tőle) sokáig hittünk neki. Meg is lett az eredménye:

- Csíp, csíp, csíp, csíp, csíííííííííííííp!!!! - visította pelenkázásnál.

- Csíp a füled! - morgott vissza az apja.

- Nem a fülem, a fenekem! - óbégatott Ákos.

***

A karácsony még elég messze van, nálunk azonban már mindennapi téma, tulajdonképpen amolyan adventvárás állapotában vagyunk: hópelyheket vagdosunk, karácsonyi dalokat hallgatunk, Imi még listát is írt a gyerekekkel, hogy kinek mi jut eszébe a karácsonyról. Ennek apropóján aztán tovább beszélgettek:

- Azt tudjátok, kinek a születését ünnepeljük karácsonykor? - kérdezte tőlük.

- Hát, például a Pannikáét! - vágta rá Bogi.

***

Ákos a szokásos hétfői üdülésén volt Gödöllőn. Ezúttal Nagymamának is volt rá ideje, hogy játszon vele kicsit. Ki is használta ezt a kínálkozó alkalmat, hogy idejében megkezdje a pályaorientációt. Úgy érezte, nem csekély sikereket sikerült elérnie a témában, úgyhogy mikor megérkeztem, prezentálni akarta az eredményt.

- Na, elmeséled anyának, mit játszottunk?

- Festettünk! - lelkesült fel Ákos.

- Iigen, festettél is Gabóval - mondta Nagyi, aki nem egészen ezt akarta kihoznia a dolgoból. - De Nagyival mit játszottál?

- Hallgatósat. - mondta Ákos.

- Igen, vizsgálósat! És mi leszel, ha nagy lesz? - jött a következő kérdés. Ákos azonban vagy érdeklődését vesztette, vagy nem emlékezett a jó válaszra, mindenesetre csendesen nézett maga elé.

- Na, mi leszel, ha nagy leszel? - próbálkozott újra Nagyi a diadalmas válasz reményében.

- Traktorvezető? - szálltam be a beszélgetésbe.

- Aha! - örült meg Ákos, így Nagyi sikere mégiscsak csekélynek bizonyult.

***

Az Imike első óvodai napján a kezünkbe nyomtak egy logopédiai kérdőívet, hogy azt minden friss ovisról ki kell töltenie az anyukájának. Imi már akkor hitetlenkedve kérdezte az óvó nénitől, hogy ugyan van-e olyan gyerek, aki ezen háromévesen még fennakad, mert az itt felsorolt szókincset tutibiztos, hogy Ákos is sokszorozza. Aztán néhány héttel később Áki alátámasztotta apja vélekedését szókincs tekintetében:

- Az mi? Vakojat? - mutatott egy zsákra a leendő fürdőszobánkban.