2014. december 3., szerda

Csodagyár

Összetehetjük a négy kezünket: határozottan élni és dönteni hagyó nagyszülők támogatják kicsiny családunkat. Köszönjük! :) Azért persze még így sem mindig egyszerű az élet, két családból hozott  - és az időközben hozzájuk álmodott - szokásokat, véleményeket, fontosságokat kell összeegyeztetnünk, összegyúrnunk, megvizsgálnunk, elhagynunk vagy felelevenítenünk. És amikor az ösztönök nem adják egyből a kezünkbe az iránytűt, akkor ez bizony kő kemény munka.

A téli ünnepek közeledtével lassan rájöttünk, hogy ezentúl tudatosan kell élnünk a csodát. Álmomban sem hittem volna, hogy Mikulásnak lenni ekkora meló! Az esték a gyerekszoba megnyugtató csendjéből kivonulva szabályos ötletbörzékbe fulladnak. Ennyi eldönteni valót! Ki mikor hol lesz és mit csinál? Este? Reggel? Délután? Hova? Hogyan? Kis ajándék, csoki vagy valami maradandó? Hogy kerül a csizma az asztalra? Ja nem: az ajándék a csizmába... És karácsonyról, angyalokról, fáról, ajándékról és Jézuskáról még szó sem esett. Mert akkor ki hoz mit, hova és mikor? Kitől van az ajándék? És akkor mi adunk vagy sem? Őrület!

Mikulás fronton már kezdtünk egész jól állni: egy kis darab ebből a családból, egy kis darab abból a családból, némi újítás. Már majdnem összeállt a kép, amikor Iminek szöget ütött valami a fejében: "Nekem tetszik, hogy ne legyenek nagy ajándékok, csak kis kóstolgatni valók. Na de azt Debrecenből nem tudnak küldeni, biztos ők sem szeretnének kimaradni belőle! Az nem járja, hogy Gödöllőre mehet a Mikulás, Debrecenbe meg nem..."  Igaz. Az tényleg nem járja. Egy pillanatig úgy éreztem, hogy feladom.  Fel is sóhajtottam, hogy én gyereknevelésre jelentkeztem, nem nagyszülő-nevelésre!

Imiből kiszakadt a röhögés, és követelte, hogy ezt azonnal publikáljam. Hát kénytelen voltam...

Az ajándék kérdést elnapoltuk. Mert hát nem akarunk mi túlszabályozni vagy elvenni az ajándékozás örömét, a nagyszülők dolga, hogy nagyszülők legyenek, és végre kényeztethessenek (dolgoztak velünk eleget, hogy ezt kiérdemeljék...). A miénk meg, hogy keressük tovább a kereteinket...

2 megjegyzés:

  1. Találtam ezzel kapcsolatban egy érdekes cikket:
    http://www.nlcafe.hu/baba/20131221/elsirta-magat-a-lanyom-mert-nem-akart-tobb-ajandekot/

    VálaszTörlés
  2. Ennek az utolsó elôtti bekezdésén pedig elsírtam magam, és még most is pityergek kicsit:
    http://www.nlcafe.hu/ezvan/20111212/tonkreteheti_a_gyereket_a_tul_sok_ajandek/

    VálaszTörlés