Ösztönök és hormonok furcsa keveréke játszik velem kedvére, és ez a keverék -mint kiderült- rendkívül robbanékony. Valahogy eltávolodott egymástól a tudom és az érzem. Hiába tudom, hogy ártalmatlan egy-egy gondolat, mondat, mozdulat, egy gonosz kis kobold kicsavarja bennem, s mire érzéssé válik, márcsak valami, amit talán jelenthetne, de igazából nem is azt jelenti. Néha rajtakapom magam, s akkor még időben nevetek magamon, de sokszor nem vagyok elég figyelmes, türelmes hozzá, s még mielőtt a másik visszakozhatna, már meg is sértődtem. Ilyenkor aztán mélyen beleásom magam a megbántottságba, sajnálom magam ahogy csak bírom, míg végre jönnek a megváltó könnyek. S mire kisírom magam, már megint tudom, hogy butaság volt az egész, megint nyer a tudom, csak előtte kigonoszkodja magát az érzéseimet facsargató kis kobold.
Kérlek benneteket, legyetek türelmesek, amíg visszaáll a rend bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése