Mióta beköltöztem Pestre (ami nem tegnap volt...), azóta mosolygok, hogy mennyi mindent jelent a "haza". Mármint nem a nagybetűs, életem és véremet a Hazáért haza, csak a sima: na, indulok haza.... Akkoriban haza volt Debrecen (úgy kompletten...), Gödöllő és az Ifjúmunkás utca (nem kompletten, csak a lakás). Szóval ha indultam Debrecenbe, akkor közöltem, hogy megyek haza, ahonnan hazautaztam Gödöllőre, hogy hazamehessek Pestre...
Na, szóval most szépen szedtünk a cókmókunkat (cók-mókunkat?), és Bogival hazaköltöztünk egy hétre Gödöllőre. Nem mintha besokalltunk volna Imitől, épphogy ő menekült egészen Floridáig. Úgy éreztem az egy hét kettesben Bogival minden romantikája és szépsége ellenére is sok lenne kicsit, hát ezért szedtük a sátorfánkat.
És milyen jól tettük! Egy teljes hét teljes kiszolgálással. Nagyobb feltöltődés volt, mintha valami méregdrága wellness szállodában áztattam volna a bokámat.:)
Vicces volt, mert egyszerre éreztem, hogy visszapörgött az idő, és minden olyan, mint gimis koromban (furcsa is volt az első este egyedül aludni a vendégágyban a saját ágyam helyett), másrészt viszont mégiscsak egy kis Vigyorgyárral tértem haza.
Egy hétig élveztük a kertet, a kisváros előnyeit (a 3. napon a piacon már megismertek minket, beszereztek a kedvünkért spenótot, olcsóbban kaptuk a meggyet...), ésperszetermészetesen leginkább a családot. Boginak kb. 1,5 napba telt birtokba venni a nappalit, majd az előteret. A konyha épp annyira izgatta a fantáziáját, mint az itthoni, de ugyanolyan kilátástalan harcot folytatott a megismeréséért, mint itthon.
Én vittem a könyveimet, hogy majd szépen tanulok a szigorlatra, mint a kisangyal, elvégre lesz, aki lefoglalja Bogit... Hát, ööö... ez utóbbival nem is volt probléma, foglalkozott vele mindenki ezer örömmel, csakhát az esetek túlnyomó többségében én is találtam magamnak valakit, aki foglalkozik velem... Így esett, hogy az egy hét alatt 1,5 tételt sikerült átnéznem a tervezett 10-12 helyett:)) Sebaj, sokkal hasznosabban töltöttük az időt, a szigorlat pedig így is jól sikerült.
Szóval - noha Imi nagyon hiányzott - nagyon nagyon jól éreztük magunkat, nagyon szépen köszönjük!
Na, szóval most szépen szedtünk a cókmókunkat (cók-mókunkat?), és Bogival hazaköltöztünk egy hétre Gödöllőre. Nem mintha besokalltunk volna Imitől, épphogy ő menekült egészen Floridáig. Úgy éreztem az egy hét kettesben Bogival minden romantikája és szépsége ellenére is sok lenne kicsit, hát ezért szedtük a sátorfánkat.
És milyen jól tettük! Egy teljes hét teljes kiszolgálással. Nagyobb feltöltődés volt, mintha valami méregdrága wellness szállodában áztattam volna a bokámat.:)
Vicces volt, mert egyszerre éreztem, hogy visszapörgött az idő, és minden olyan, mint gimis koromban (furcsa is volt az első este egyedül aludni a vendégágyban a saját ágyam helyett), másrészt viszont mégiscsak egy kis Vigyorgyárral tértem haza.
Egy hétig élveztük a kertet, a kisváros előnyeit (a 3. napon a piacon már megismertek minket, beszereztek a kedvünkért spenótot, olcsóbban kaptuk a meggyet...), ésperszetermészetesen leginkább a családot. Boginak kb. 1,5 napba telt birtokba venni a nappalit, majd az előteret. A konyha épp annyira izgatta a fantáziáját, mint az itthoni, de ugyanolyan kilátástalan harcot folytatott a megismeréséért, mint itthon.
Én vittem a könyveimet, hogy majd szépen tanulok a szigorlatra, mint a kisangyal, elvégre lesz, aki lefoglalja Bogit... Hát, ööö... ez utóbbival nem is volt probléma, foglalkozott vele mindenki ezer örömmel, csakhát az esetek túlnyomó többségében én is találtam magamnak valakit, aki foglalkozik velem... Így esett, hogy az egy hét alatt 1,5 tételt sikerült átnéznem a tervezett 10-12 helyett:)) Sebaj, sokkal hasznosabban töltöttük az időt, a szigorlat pedig így is jól sikerült.
Szóval - noha Imi nagyon hiányzott - nagyon nagyon jól éreztük magunkat, nagyon szépen köszönjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése